Nemzeti szolidaritás - mesekönyv adomány Délvidékre

Magyar nyelvű könyvtárral gazdagodott a torontáloroszi iskola

Ádvent időszakában könyvgyűjtést szerveztek a Gödöllői Premontrei Iskolaközpontban. A gyűjtés egyik szervezőjeként célunk az volt, hogy a kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskola, egy községi átszervezés folytán magyar nyelű könyvek nélkül maradt könyvtárában újra lehessen magyar nyelven olvasni és könyveket kölcsönözni. A premontreis diákok által adományozott könyvek eredményeképpen ma ismét szép állományú könyvtár áll rendelkezésre, amit a torontáloroszi diákok már birtokba is vettek, megbecsülve azt, hogy különböző tematikájú könyvek közül válogathatnak kedvükre, és újra anyanyelvükön olvashatnak.

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

Babits Mihály

Négy esztendővel ezelőtt Kisoroszon (Torontáloroszi) voltam Petőfi ösztöndíjas. Csonka év volt, a koronavírus örökre befejezetlenné tette ott töltött időszakomat. Abban az időben nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki az iskola tanárnőjével, Berta Piroskával. Talált a munkához való hozzáállás és talált a szó. Számos alkalommal dolgoztunk együtt, de több tervünket kettévágta a csonka év. Szent Márton napját ünnepeltük a falu tájházában és katolikus templomában, Luca napi szokásokkal ismerkedtünk az iskolában, tematikus tanórákat indítottunk a népmeséről, és az adventi időszakban is együtt munkálkodtunk.

Bár a kisoroszi hónapok tovaszálltak, kapcsolatban maradtunk. Valamikor advent előtt levélben tanácsot kért tőlem, mert iskolájuk egy átszervezés folytán magyar nyelvű könyvek nélkül maradt. Hamar megszületett az ötlet, és Gödöllői Premontrei Iskolaközpontban könyvgyűjtés indult a könyvtár, a kisoroszi tanulók számára. Az advent időszakában zajló adománygyűjtés fő szervezője, az egykor volt Petőfi ösztöndíjas, Vargyas Ildikó művész-tanár volt, aki így fogalmazott a lezajlott eseményről:

A világon rengeteg jó cél érdemel támogatást, és ezek gyakorta nagyon közel vannak hozzánk és nem is kerül nagy erőfeszítésbe a kivitelezésük. November első hetében érkezett hozzám a kérés – Kürtössy Péter, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasának tolmácsolásában ‒ a kisoroszi Gligorije Popov Általános Iskola magyar tagozatának tanítónénijétől, Berta Piroskától, hogy az iskolai könyvtár megmentése érdekében kérné a segítségünket egy mesekönyv-gyűjtési akció megszervezésére.

Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen tanárként magam is minden nap láthatom milyen hatással van egy-egy jó történet tanítványaim képzeletére. Számítógépekkel, laptopokkal és táblagépekkel teli világunkban is rendkívüli a könyvek szerepe, el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket. Felgyorsult világunkban egyre kevesebb idővel rendelkezünk, de tudományos tények bizonyítják, hogy az olvasás, mesehallgatás, majd annak eljátszása a gyermek fejlődésében kiemelkedő hatással bír, ezért ezt nem lehet, nem érdemes kihagyni. A mesék egyidősek az emberiséggel, mozgásba hozzák képzeletüket, fantáziájukat, aktivizálják intellektusukat, segítenek eligazodni az érzelmek kavalkádjában, megoldási lehetőségeket mutatnak egy-egy kritikus élethelyzetre, példát mutatnak a jóra és a rosszra. A könyvgyűjtés során magam is újra felfedeztem a meséket.

A Gödöllői Premontrei Iskolaközpont igazgatónője, vezető testülete és dolgozói egy emberként álltak a jó cél mellé, osztályaikban, a szülők között és ismerőseik körében is továbbadták a mesekönyv gyűjtés hírét. A jótékonysági akcióra a karácsonyt megelőző adventi időszakban került sor. Többszáz mesekönyv, iskolai foglalkoztató, ifjúsági regény, valamint kötelező olvasmányok is kerültek a dobozokba a kategorizálás során.  Egy kollégám örömmel fedezte fel a beszámoló fotókon kisfia kedvenc mesekönyvét, ami most ismét jó kezekbe került, iskolánk egy volt diákja pedig egész családját bevonva ajánlott fel egy jelentős gyűjteményt.

Szép példája ez a határokon átívelő összefogásnak, amire iskolánkban oly sokszor sor kerül. Ezúton is köszönöm kollégáimnak a sok segítséget és támogatást, diákjainknak hogy annyi szép és jó magyar nyelvű könyvet ajánlottak fel határon túli magyar társaiknak, igazi értéket teremtve ezáltal.

Déli harangszóra érkeztem meg gépkocsimmal az iskola udvarára, ahol több magyar és szerb anyanyelvű tanár és iskolai dolgozó várt. Segítségükkel pillanatok alatt rendeltetési helyükre, a könyvtárszobába kerültek az adományokat tartalmazó dobozok. Másnap már a gyermekek is kezükbe vehették az újonnan érkezett könyveket. Berta Piroska így mesélt erről:

„Bementem délután, hogy megbeszéljem a felsősökkel a könyvek érkezését, de az igazgatónő már szólt nekik. Mint a méhkas, olyan volt a könyvtár. Olyan aranyosak voltak a gyerekek, azt sem tudták, melyiket vegyék kézbe. Szerintem ilyen szép könyveket néhányan még nem is láttak. A magyartanárnő ajánlotta nekik az olvasnivalókat, felírták ki-ki melyik könyvet fogja először olvasni. Nagyon jó érzés volt.”

Mára Kisoroszból az emlékek maradtak meg és az emberi kapcsolatok. Sajnálatos mód ez utóbbiak a távolság miatt idővel lazulnak, de azért tudunk egymásról. Ennek okán valósulhatott meg ez az adventi könyvgyűjtés, melynek eredményeképpen egy szép, mese-, gyermek- és ifjúsági könyveket, valamit iskolai foglalkoztatókat tartalmazó magyar nyelvű könyvtár jött létre Kisorosz (Torontáloroszi, Torontál vármegye) általános iskolájában, ahol a magyar gyermekek anyanyelvükön írt könyveket vehetnek újra kezükbe.

Forrás:

https://www.petofiprogram.hu/hirek/nemzetiszolidaritas-godolloipremontreiiskolakozpontmesekonyvadomanyadelvidekre