Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Ezt olvasnia kell!

Kürtössy Péter: Betyárkártya. Betyárok a magyar kártya lapjain

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kürtössy Péter: Betyárkártya

Betyárok a magyar kártya lapjain

Gyergyószentmiklós, 2016.

103 oldal.

A könyv első és hátsó borítója1915-öt írunk, már javában zajlik a nagy háború. A Balaton-szálló előtti kerek asztalt a Monarchia különféle nemzetiségű katonái ülik körül. Egymás mellett magyar, horvát és polyák. Közös a múlt, a harctérről jött mindahány, és a magyar tenger partján igyekszik testi és lelki sebeiből felgyógyulni. És közös a nyelv is. A kártya. Egy rojtos szélű, viseletes, kopott kártya, ami alighanem szintén megjárta a frontot. A történetet leíró Beér Gyula így merengett a jelenet láttán: „Szerettem volna megállni, mikor először láttam őket és gibicelni nekik. Szerettem volna jobban, közelebbről megnézni az ő kártyájukon a hidegvérű Tell Vilmost, Stüsszi vadászt, Rudenz Ulrikot és a többi tiszteletreméltó svájci polgárokat, akik megszegve a semlegességet a mi katonáinkkal voltak odafönn a harctéren és most betegen, piszkosan, haloványan, rongyosan velük mulatnak itt is a kék víz mellett, a susogófák alatt… És ekkor furcsa, hangtalan kérdés fordul meg a fejemben. Mért nincs a kártyán, mellyel magyar emberek játszanak, ménes, betyár, fokos, délibábos puszta, gémes kút, vagy arató legény és marokszedő lány? Mért svájci figurák?”

Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, kicsit távolabbra kell az időben visszatekintenünk. Több elmélet létezik, hogyan került a kártya ázsiai őshazájából az európai kontinensre. Talán mindegy is, a lényeg, hogy gyorsan teret nyert, és nagyban köszönhetően a fa-majd a rézmetszés feltalálásának idővel általánosan elterjedt. Kialakultak a regionális színjelek, és a játszmák készítése iparággá növekedett: kártyakészítő műhelyek mesteremberei készítették a különféle kártyákat. Játszotta király, úr, polgár és paraszt egyaránt.

Módosítás dátuma: 2017. március 20. hétfő, 07:39 Bővebben...
 

Varga Szabolcs: A magyaregregyi Mária-kegyhely és búcsú története

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Varga Szabolcs: A magyaregregyi Mária-kegyhely és búcsú története

21. Századi Magyaregregyért Alapítvány

A könyv borítójaMagyaregregy, 2014.

102 oldal

Varga Szabolcs könyve egy eddig tudományosan alig vizsgált búcsújáró hely, a magyaregregyi szentkút kialakulásának körülményeit és történetét tárja elénk. Ezt megelőzően egyetlen tanulmány, Hal Pál 1942-ben megjelent rövid írása foglalkozott az egregyi szentkút történetével. Varga Szabolcs könyve már ezért kiérdemli az úttörő munkáknak járó figyelmet és megbecsülést, de a könyv nemcsak újdonság értéke miatt fontos. Betekintést enged egy változó társadalmi miliőbe, elénk tárja azon társadalomtörténeti és társadalom néprajzi kérdéseket is, amelyek egy szent hely keletkezésének, virágzásának és elvirágzásának történetéhez szorosan kapcsolódnak. A könyv tudományos jegyzetapparátussal ellátott, olvasmányos jellegű mű, amit számos illusztráció tesz még érdekesebbé és a nagy közönség számára is élvezetessé.

Az egregyi búcsú viszonylagos ismeretlensége miatt először foglaljuk össze a vele kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A regionális szerepkörű, Kisasszony napján tartott (augusztus 8), zömében baranyai és tolnai zarándokokat fogadó kegyhely kialakulása egy csodás forrásfakadáshoz és gyógyuláshoz köthető. Az esemény 1856-ban történt, egy évvel később már zarándokok jelentek meg a forrás körül, melyek száma évről évre gyarapodott. A szentkút keletkezése és kultuszának kialakulása más búcsújáróhelyekhez viszonyítva későinek számít. A helyi plébános Jankó János felkarolta a szentkút ügyét, részben a kárászi plébánia lelki és anyagi épülésének zálogaként tekintett rá. Az egyházi elöljáróság részéről egyébként a csatkai búcsúhoz hasonlóan sokáig bizalmatlanság vette körül. Talán ennek tudható be, hogy a 19. században nem vált igazán jelentős búcsújáró hellyé. Jankót követően több kiváló plébános is felismerte a búcsú fontosságát, a 20. század kiemelkedő formátumú papjai Szentes Károly, Vitéz Kun Lajos és Werner Imre voltak, akik a kegytemplom bővítésén, a rendezett és vonzó körülmények fenntartásán munkálkodtak. A búcsú különös módon épp a magyar történelem egyik legviszontagságosabb korszakában, a Rákosi rendszerben volt népszerűsége csúcsán. Ebben az akkori plébános, Szentes Károly szervezőkészsége és a hívek rendszerrel szembeni passzív ellenszegülése is szerepet játszhatott. A búcsújáróhely vonzereje a Mecsekhát (Hegyháti járás) és a Kapos völgy magyar közösségeiben volt a legerősebb, de a mecseki sváb és cigány közösségek is előszeretettel látogatták a festői völgyben megbújó kegyhelyet.

Módosítás dátuma: 2017. január 11. szerda, 18:34 Bővebben...
 

Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson

A könyv borítójaA november végén megjelent Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson című kötettel kiteljesedett Balázs Lajos csíkszentdomokosi szokásmonográfiáinak sorozata. Az emberi élet három nagy sorsfordulóját – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató mű így egy sorozatba került.

Székely halottaskönyv

Székely halottaskönyvnek nevezte Kozma Mária író, a temetkezési szokásokat és a halálhoz kapcsolódó hiedelmeket bemutató kötet első, 1999-es kiadásának szerkesztője. S a kötet, illetve a sorozat többi részének utóélete azt bizonyítja, hogy Balázs Lajos a részben megtalálta az egészet, domokosi tapasztalatai a magyarság egészére érvényes következtetésekkel bírnak. A szerző szokásmonográfiái 1994–1999 között jelentek meg, de a kötetek megjelenését megelőző kutatási és feldolgozási idő négy évtizedre terjedt ki. Megjelenésük után is a szerző további kutatásokat végzett, s azok ismeretében újabb következtetésekkel egészíthette ki a monográfiát. A kötetek „táblái” a nagy emberi sorsfordulatok – születés, házasság, halál – egymásba fonódó, igen összetett néprajzi világát képesek nyújtani a XX. és XXI. század utolsó, illetve kezdő évtizedeiből. Idézettség-indexük, keresettségük a könyvpiacokon, valamint az, hogy több tudományterület érdeklődési körébe is bekerültek, a szokáskultúra megközelítésének, értelmezésének módja, gyakorlata, a feldolgozás szemlélete jelzi, hogy az egyetemes magyar néprajz, a magyarságtudomány meghatározó munkái. Ez tette indokolttá újrakiadásukat. Az első (Szeretet fogott el a gyermek iránt . A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson), immár kiegészített kötet 2013-ban jelent meg, a hármas könyvbe szervezett anyag második (Az én első tisztességes napom  Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson) – ugyancsak bővített, kiegészített – része tavaly látott napvilágot, a sorozat zárókötetét most kapja kézhez az olvasó. E kötetek egymásmellettisége, sorozatba való szervezése még inkább tükrözni képes a paraszti kultúra és világszemlélet csaknem minden élethelyzetben megnyilatkozó fegyelmét, körkörösen összeálló rendszerét, más szóval, a közösségi fennmaradás és működőképesség nem deklamált, de féltett törvényét, titkát.

Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 15:14 Bővebben...
 

„Örökségünk a tér és az idő” Tanítványi tisztelgés Filep Antalnak

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

„Örökségünk a tér és az idő”

Tanítványi tisztelgés Filep Antalnak

Szerkesztette: Kürtössy Péter- Máté Gábor- Varga Szabolcs

PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék

Pécs, 2014.          

503 oldal

Filep Antal a nagybodolyai tájházban a kötet két szerkesztőjével, Máté Gáborral és Varga SzabolccsalA közelmúltban jelent meg Filep Antal néprajzkutatónak, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék nyugalmazott tanárának készített tiszteletkötet. Ahogy a kötet egyik szerkesztője, az egykori tanítvány, Máté Gábor írja a kötet előszavában:„Mindannyian, akik az ország valamely tudományegyetemén pallérozódtunk, tudjuk, hogy milyen nagy jelentősége van az alma maternek, ahol a tudomány és a szellem művelésének fortélyait elsajátítottuk és ahol összefüggéseket kereső és a világra nyitott személyiségekké váltunk. Ebben az emberré érlelő közegben rendkívül fontos a példa szerepe, az emberi és tudományos minőséget egyszerre hordozó tanáraink példája. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének „nagy tanárgenerációja” számos ilyen nagybetűs példát állított elénk, akik a katedrán, a tanszéki folyosón, a közösen megtett kirándulásokon és a mindennapokban is mintát közvetítettek felénk. Köztük van Filep Antal, akinek oroszlánrésze volt a pécsi néprajzi műhely megformálásában, nyitott, társtudományokra érzékeny és tematikailag sokszínű szellemiségének kialakításában. Filep Antal a tanszék megalakulásától 2005-ös nyugdíjazásáig oktatott. Ő volt az intézmény első, tényleges státussal rendelkező tanszékvezetője. Diákok nemzedékei hallgatták előadásait a népi építészet, a településnéprajz, a néprajzi csoportok,a népi jogszokások, az intézmény- és tudománytörténet, a társadalomnéprajz,a muzeológia, a történeti néprajz módszertana, a térképészet, és a néprajzi fotográfia tárgyköreiből. Nemcsak néprajzosok, hanem építész, művészettörténész,földrajzos, régész és történész hallgatók is szép számmal látogatták óráit és hallgatták előadásait, hiszen ő nemcsak divatszóként használta az interdiszciplinaritás fogalmát, a szó klasszikus értelmében vett tudományközi szemléletet honosított meg.”

Módosítás dátuma: 2017. január 11. szerda, 08:39 Bővebben...
 

Megjelent: A szőlő termesztése a Jászságban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Bathó Edit: A szőlő termesztése a Jászságban

Bathó Edit: A szőlő termesztése a Jászságban c. könyv borítójaA Jászsági Füzetek 51. kötet

Jászberény, 2014.

A Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány kiadványa

A Jász Múzeum igazgatónője számos kiváló könyvvel örvendeztette már meg a Jászság és Jászberény népi kultúrája iránt érdeklődő olvasókat. Foglalkozott a jász népviselettel, a népi méhészkedéssel, a jászkürttel. Legújabb munkájában a jászsági szőlőtermesztés múltjába kívánja elkalauzolni az olvasókat. A téma nem annyira a ma divatos gasztronómiai írások sorába lép egy lehetetlen feladatot fölvállalva, nem is borászati szakkönyv vagy mezőgazdasági tanácsadás kíván lenni, sokkal inkább történelmi áttekintést szeretne nyújtani a szőlőtermesztés jászsági múltja iránt fogékony emberek számára. A „lehetetlen feladat” itt nem egy gúnyos kiszólás kíván lenni részemről, hiszen a szerző maga is elismeri, hogy napjainkban úgyszólván nem beszélhetünk szőlőtermesztésről a Jászságban. Éppen ezért Bathó Edit a XVI. századtól napjainkig szűkebb pátriája szőlőgazdálkodásának ránk maradt tárgyi és szellemi emlékeit mutatja be történelmi időbesorolással. Ezekből nyújt át számunkra egy csokorra valót, melyből szomorúan állapíthatjuk meg, hogyan sorvadt el egy igen nagy hagyományokkal rendelkező szakma egyik jelentős néprajzi csoportunknál.

Módosítás dátuma: 2017. január 11. szerda, 08:41 Bővebben...
 


1. oldal / 4