2020. augusztus 06. csütörtök, 07:14
Bagi Gábor
Benedek Csaba: Reformáció 500: Fejezetek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei reformáció múltjából és jelenéből. A reformáció népi kultúrára gyakorolt hatása Jász-Nagykun-Szolnok megyében
A reformáció népi kultúrára gyakorolt hatása Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Szolnok, 2018. 150. A reformáció történelmi hatása máig sem mérhető fel, a kapcsolódó irodalom is számos nagy könyvtárat töltene meg. Így Luther fellépésének évfordulójára 2017-ben világszerte rendezvények, kiadványok sokaságával emlékeztek. Ezekhez kapcsolódott Benedek Csaba muzeológus Szolnokon rendezett „Az 500 éves reformáció Szolnok megyében” c. kiállítása is, melynek e kis kötet katalógus-szerű összegzése. A bemutatott tárgyak összegyűjtése során a szerző hatalmas munkát végzett. Nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumait, helytörténeti és magángyűjteményeit, egyházközségeit látogatta végig, hanem a Debreceni Református Gyűjteményt is átvizsgálta.
A kiadvány tucatnyi főbb kérdéskörre tér ki. Az első két rész a reformáció megjelenésének körülményeit, irányzatait, és hazai elterjedését foglalja össze, míg a harmadik a református hitélet jellemzőit ismerteti. Az általános és egyedi vonások kiemelésén túl napjaink helyzetét, gyakorlatát is elemzi. Önálló fejezet foglalkozik a templommal, mint a református hitéletet szervező központjával. A szerző kitér a katolikus templomok XVI-XVIII. századi birtokba vételének, átalakításának sajátosságaira, majd ismerteti a berendezés és az ülésrend egyedi vonásait. A következő öt egység az ember és az egyház kapcsolatának főbb sorsfordulóit mutatja be. A szerző elsőnek a születés és a keresztelés szokásait elemzi, annak tárgyi kellékeivel és a táji-közösségi vonásaival, majd a felnőtté válás kapcsán a konfirmáció és az úrvacsora kérdéskörét vizsgálja.
Módosítás dátuma: 2020. augusztus 06. csütörtök, 11:29
Bővebben...
2017. február 08. szerda, 00:00
Vargyas Ildikó
Kürtössy Péter: Betyárkártya
Betyárok a magyar kártya lapjain
Gyergyószentmiklós, 2016.
103 oldal.
1915-öt írunk, már javában zajlik a nagy háború. A Balaton-szálló előtti kerek asztalt a Monarchia különféle nemzetiségű katonái ülik körül. Egymás mellett magyar, horvát és polyák. Közös a múlt, a harctérről jött mindahány, és a magyar tenger partján igyekszik testi és lelki sebeiből felgyógyulni. És közös a nyelv is. A kártya. Egy rojtos szélű, viseletes, kopott kártya, ami alighanem szintén megjárta a frontot. A történetet leíró Beér Gyula így merengett a jelenet láttán: „Szerettem volna megállni, mikor először láttam őket és gibicelni nekik. Szerettem volna jobban, közelebbről megnézni az ő kártyájukon a hidegvérű Tell Vilmost, Stüsszi vadászt, Rudenz Ulrikot és a többi tiszteletreméltó svájci polgárokat, akik megszegve a semlegességet a mi katonáinkkal voltak odafönn a harctéren és most betegen, piszkosan, haloványan, rongyosan velük mulatnak itt is a kék víz mellett, a susogófák alatt… És ekkor furcsa, hangtalan kérdés fordul meg a fejemben. Mért nincs a kártyán, mellyel magyar emberek játszanak, ménes, betyár, fokos, délibábos puszta, gémes kút, vagy arató legény és marokszedő lány? Mért svájci figurák?”
Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, kicsit távolabbra kell az időben visszatekintenünk. Több elmélet létezik, hogyan került a kártya ázsiai őshazájából az európai kontinensre. Talán mindegy is, a lényeg, hogy gyorsan teret nyert, és nagyban köszönhetően a fa-majd a rézmetszés feltalálásának idővel általánosan elterjedt. Kialakultak a regionális színjelek, és a játszmák készítése iparággá növekedett: kártyakészítő műhelyek mesteremberei készítették a különféle kártyákat. Játszotta király, úr, polgár és paraszt egyaránt.
Módosítás dátuma: 2017. március 20. hétfő, 07:39
Bővebben...
2017. január 11. szerda, 08:29
Máté Gábor
Varga Szabolcs: A magyaregregyi Mária-kegyhely és búcsú története
21. Századi Magyaregregyért Alapítvány
Magyaregregy, 2014.
102 oldal
Varga Szabolcs könyve egy eddig tudományosan alig vizsgált búcsújáró hely, a magyaregregyi szentkút kialakulásának körülményeit és történetét tárja elénk. Ezt megelőzően egyetlen tanulmány, Hal Pál 1942-ben megjelent rövid írása foglalkozott az egregyi szentkút történetével. Varga Szabolcs könyve már ezért kiérdemli az úttörő munkáknak járó figyelmet és megbecsülést, de a könyv nemcsak újdonság értéke miatt fontos. Betekintést enged egy változó társadalmi miliőbe, elénk tárja azon társadalomtörténeti és társadalom néprajzi kérdéseket is, amelyek egy szent hely keletkezésének, virágzásának és elvirágzásának történetéhez szorosan kapcsolódnak. A könyv tudományos jegyzetapparátussal ellátott, olvasmányos jellegű mű, amit számos illusztráció tesz még érdekesebbé és a nagy közönség számára is élvezetessé.
Az egregyi búcsú viszonylagos ismeretlensége miatt először foglaljuk össze a vele kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A regionális szerepkörű, Kisasszony napján tartott (augusztus 8), zömében baranyai és tolnai zarándokokat fogadó kegyhely kialakulása egy csodás forrásfakadáshoz és gyógyuláshoz köthető. Az esemény 1856-ban történt, egy évvel később már zarándokok jelentek meg a forrás körül, melyek száma évről évre gyarapodott. A szentkút keletkezése és kultuszának kialakulása más búcsújáróhelyekhez viszonyítva későinek számít. A helyi plébános Jankó János felkarolta a szentkút ügyét, részben a kárászi plébánia lelki és anyagi épülésének zálogaként tekintett rá. Az egyházi elöljáróság részéről egyébként a csatkai búcsúhoz hasonlóan sokáig bizalmatlanság vette körül. Talán ennek tudható be, hogy a 19. században nem vált igazán jelentős búcsújáró hellyé. Jankót követően több kiváló plébános is felismerte a búcsú fontosságát, a 20. század kiemelkedő formátumú papjai Szentes Károly, Vitéz Kun Lajos és Werner Imre voltak, akik a kegytemplom bővítésén, a rendezett és vonzó körülmények fenntartásán munkálkodtak. A búcsú különös módon épp a magyar történelem egyik legviszontagságosabb korszakában, a Rákosi rendszerben volt népszerűsége csúcsán. Ebben az akkori plébános, Szentes Károly szervezőkészsége és a hívek rendszerrel szembeni passzív ellenszegülése is szerepet játszhatott. A búcsújáróhely vonzereje a Mecsekhát (Hegyháti járás) és a Kapos völgy magyar közösségeiben volt a legerősebb, de a mecseki sváb és cigány közösségek is előszeretettel látogatták a festői völgyben megbújó kegyhelyet.
Módosítás dátuma: 2017. január 11. szerda, 18:34
Bővebben...
2016. május 15. vasárnap, 15:04
Sarány István
Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson
A november végén megjelent Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson című kötettel kiteljesedett Balázs Lajos csíkszentdomokosi szokásmonográfiáinak sorozata. Az emberi élet három nagy sorsfordulóját – a születést, a lakodalmat és a halált – bemutató mű így egy sorozatba került.
Székely halottaskönyv
Székely halottaskönyvnek nevezte Kozma Mária író, a temetkezési szokásokat és a halálhoz kapcsolódó hiedelmeket bemutató kötet első, 1999-es kiadásának szerkesztője. S a kötet, illetve a sorozat többi részének utóélete azt bizonyítja, hogy Balázs Lajos a részben megtalálta az egészet, domokosi tapasztalatai a magyarság egészére érvényes következtetésekkel bírnak. A szerző szokásmonográfiái 1994–1999 között jelentek meg, de a kötetek megjelenését megelőző kutatási és feldolgozási idő négy évtizedre terjedt ki. Megjelenésük után is a szerző további kutatásokat végzett, s azok ismeretében újabb következtetésekkel egészíthette ki a monográfiát. A kötetek „táblái” a nagy emberi sorsfordulatok – születés, házasság, halál – egymásba fonódó, igen összetett néprajzi világát képesek nyújtani a XX. és XXI. század utolsó, illetve kezdő évtizedeiből. Idézettség-indexük, keresettségük a könyvpiacokon, valamint az, hogy több tudományterület érdeklődési körébe is bekerültek, a szokáskultúra megközelítésének, értelmezésének módja, gyakorlata, a feldolgozás szemlélete jelzi, hogy az egyetemes magyar néprajz, a magyarságtudomány meghatározó munkái. Ez tette indokolttá újrakiadásukat. Az első (Szeretet fogott el a gyermek iránt . A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson), immár kiegészített kötet 2013-ban jelent meg, a hármas könyvbe szervezett anyag második (Az én első tisztességes napom Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson) – ugyancsak bővített, kiegészített – része tavaly látott napvilágot, a sorozat zárókötetét most kapja kézhez az olvasó. E kötetek egymásmellettisége, sorozatba való szervezése még inkább tükrözni képes a paraszti kultúra és világszemlélet csaknem minden élethelyzetben megnyilatkozó fegyelmét, körkörösen összeálló rendszerét, más szóval, a közösségi fennmaradás és működőképesség nem deklamált, de féltett törvényét, titkát.
Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 15:14
Bővebben...
|
|