Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Vendégkönyv

Megtisztel minket, ha ír a vendégkönyvünkbe!

gödipapa

Kedves Barátaim, Péter Csaba, meg mindenki!

Üdv megint!
Sajnálom, hogy az öregedő emberek időhiánya miatt még mindig nem írtam a régmúltamról, de majd csak eljutok egyszer odáig is..., de most örömmel és jószívvel nézegetem, morzsolgatom, a moldvai ajándékosztó-örömszerző kommandótok (hűű..., de jókat találok ki mi...?) képes beszámolóját, és eszembe jutnak régebbi hasonló dolgaim, jó és nagyon jó érzéseim, no meg persze az ilyesmivel járó baklövéseim is... És ezekről azért szólok, hogy figyelmetekbe ajánljam egy nagyon bölcs öreg tanítóm régi mondását, miszerint : "Aki ismeretlen emberek dolgait hallomásból ítéli meg, készüljön rá, hogy olykor a pofont sem
mindig az kapja, aki megérdemli, és gyakran épp annak nem jut a letört kenyeredből, aki a legéhesebb..."
Sajnos én erről olykor-olykor elfelejtkeztem, a hasonló jószándékaim során ezért is követtem el néha több melléfogást is, ami most a beszámolótok egyik képét nézegetve, morzsolgatva, bizony eszembe jutott... (persze lehet, hogy más helyszín, vagy miegymás, de nekem
mindjárt a saját tapasztalataim jutottak eszembe..., mert a nagy igyekezetemben többször is elkövettem azt a hibát, hogy nem néztem utána a dolgoknak, és csak mások bemondása alapján ítéltem meg, hogy ki szorul rá jobban a mindig is kevésnek bizonyuló ajándékra.

Csak néhány eset, és csak egyetlen iskolából, de tanulságként nagyon ideillik. Szóval:
Mint szabadfoglalkozású külső műszaki, éveken át "bedolgoztam" egy középiskolának. Ez már olyan komollyá vált, hogy szinte már a délelőttjeimet is majdnem bent töltöttem, és egyszer egy hétfői napon valami műszaki pályázatokat elemeztem, és akaratlanul is belehallgattam a szomszédos tanáriból átszűrődő halk beszélgetésbe, ami röviden arról szólt, hogy egy harmadikos lány megint elájult az éhségtől...
Jómagam is -szerencsére a ti korosztályotoknak mamár egyszerűen elképzelhetetlen- nehéz gyermekkoron küzdöttem végig magam, mégis úgy hittem, hogy kétezerben már nem fordulhat elő, hogy Magyarországon egy gyerek éhezzen...! (erről ígértem, hogy majd írok néhány sort!), Aztán megbizonyosodtam, hogy igen!!! (hajjaj...!) Például itt az iskolában is, nem volt ritkaság, hogy néhány gyerek a hétvégi éhezés után alig várta, hogy hétfőn végre ebédet kapjon az iskolában!

És a suttogásból még olyasmit is kiszűrtem, hogy "...mit akarsz, nem ennivalóra, de még cipőre sem telik neki..., nézd, hogy ebben a lucsokban is milyen szakadt szandálban jár..."
Decembert írtunk..., úgy karácsony felé lehetett, mert azidőtájt épp azon gyötrődött mindenki, (ki ezért, ki azért...) hogy kinek mit kéne vegyen karácsonyra.

Akármilyen silány gyermekkorom volt, már fiatalon is elkönyvelhető gyártási hiba volt nálam, hogy ilyen események hallatán nagyon elszorult a torkom, így érthető, hogy mindjárt arra gondoltam, hogy miként tudnám megszépíteni legalább néhány gyerek karácsonyát...
Szó, szó, másnapra összeszedtem magamtól és másoktól annyi pénzt, hogy 12 gyereket el tudjak vinni az akkor még virágzó Kőbányai nagycsajnára, mert ott a pénz akkor még legalább másfélszer annyit ért, mint máshol, -... hogy bizonyos helyzetekben milyen *** tud lenni az ember...?! -Hiszen a nagy igyekezetben az meg sem fordult a fejemben, hogy mi a jóistent fogok én csinálni a karácsonyi nagybevásárlás kellős közepén ezzel a tizenkét fő 15-18 éves kamasszal az ország legnagyobb, mindig is embertömegéről híres piacán, akiknek ráadásul még értelmes dogokat is kellene vásárolni...?! Tapasztalatom az, hogy amikor az ember saját elhatározásából ilyen szar helyzetbe kerül, akkor még mindig talál egy-két szalmaszálat, amibe kapaszkodni tud, így hirtelenjében beugrott, hogy nálam szakmai ártalom, hogy az évek során közismerten bődületes táblázatszerkesztő lettem. (Ez annyira igaz, hogy szinte mindent meg tudok oldani egy jól megszerkesztett táblázattal..., mert viccesnek tűnik, de pld volt már, hogy egy hónapok óta válni, vagy nem válni szenvedő barátomnak csináltam egy komoly tesztet azzal a feltétellel, hogy első gondolatot írva, vissza nem lapozhat, semmit sem javíthat, és csak a végén összegezheti a kérdéseket. Éjféltájban felhívott, hogy döntött, azóta (19 év!) boldogan él az "új" feleségével, 3 gyermekük van, kettőnek én vagyok a keresztapja... )

Buszon: szentimentalizmus ki, kevéske józan ész be, táblázat 12 sorban nevek, 15 oszlopban vásárolni szándékolt tárgyak fejenként 12 ezer Ft értékben, mindenki töltse ki magának,
A nagypiacon minden rendben ment, volt aki a csizmát nem is csomagoltatta be, míg mások magukon hagyták a dzsekit, hogy ne kelljen "cipelni..." közben többünknek nedves volt a szeme a csípős széltől.
A kiválasztás úgy történt, hogy minden gyereket a saját osztályfőnöke javasolt, -hiszen ő ismerhette legjobban...- aztán ott a "csájnán" persze már adódtak kisebb, nagyobb dolgok,
Amik bizony arról szóltak, hogy veszélyes dolog mások "bemondása" alapján kiválasztani valakit, mert könnyen úgy járhat, mint én, hogy mintegy kedveskedés képpen odajött hozzám egyik " srácom" a 12 közül, hogy megkínáljon cigivel.... A márkájára már nem emlékszem, -bár akkor még én is cigiztem - de nekem ilyen drága cigire sohasem "futotta..."
Kösz, nem kérek...,, - itt vetted ?!... Áááá..., még otthon..., mindig ilyet szívok... Naponta mennyit?... Hááát..., egy doboz nem mindig elég... (2ooo-ben ez havonta 13-15 ezer Ft-ot jelentett!!)

Másik eset volt, hogy egy 16 éves kislánynak megszólalt a kopottas dzsekije, előkapta a mobilját, szia Imikém, már itt vagyunk, és épp nézegetem a .... , Tudni kell, hogy 2ooo-ben a mobil még elég drága volt, és bizony még nem mindenki engedhette meg magának!

Az meg már a nyári szünetben történt, hogy egy augusztus 2o.-i nagyszabású szabadtéri rendezvényre meghívtunk közülük egy 15 és egy majdnem 18 éves gyereket. Bogrács, ebéd, szórakozás, beszélgetés. A 15 éves vékonyka, büszkén mesélte, hogy a nyáron több mint másfél hónapot dolgozott, és 5o ezer Ft-ot keresett... Hát te...? kérdeztük a 18 éves, - egyébként bivalyerős "gyereket" Ééén..-.?! -én aztán sehol..., minek...,?! hiszen szünidő van...

Nnnnna, szóval csak azt akartam mondani, hogy nagyon dícséretre méltó, nagyon  példaértékű, amit csináltok, de nagyon meg kell nézni hová adjátok a mindig kevéske ajándékot, vagy éppen a sajátotokból letört kenyérdarabkákat, mert bizony nagyon is fontos, hogy lehetőleg az kapja, aki éhes, és nehogy épp annak ne jusson, akinek tényleg a
legfontosabb lenne...
Magyarul, nehogy úgy járjatok, mint én...

Hát ennyit akartam segíteni, remélem ti is úgy veszitek.

Aztán majd később írok arról a bizonyos kulákgyereki múltamról is
egy-két sztorit, bár félek, hogy ti fiatalok azt már el sem tudjátok
képzelni, hogy tényleg igaz lehetett...

Addig is tevékenykedjetek, serénykedjetek, terjesszétek a jót és a szépet, mutassatok példát másoknak, hogy mi öregek is büszkék lehessünk rátok!

Üdvözlettel:
gödipapa (Fidel István)

2012. január 27., péntek

D. Dóri

Kedves Szerkesztő Uraságok! Smile

 

Borzasztóan örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra,nagyon örülök,hogy még ilyenek is vannak!!!! Majdnem minden nap az itt olvasható cikkekkel tágítom a fejem,na és az anekdoták egyik másika hatalmas kacajokkal töltötte meg kis szobám falait Laughing szóval köszönöm e remek oldalt! Laughing

 

u.i.: Szívesen látnék azért pl. néptánc vagy népzene kategóriában valamicskét! Wink

 

További sok sikert kívánok és szép napokat hozzá!!Smile

2011. december 29., csütörtök

K.A.

Kedves Péter  és Csaba,

hosszú idő óta újból megnéztem az oldalt, s örömmel láttam, hogy megsokasodtak az irományok.

Csak így tovább!

Szeretettel,

alíz

2011. augusztus 30., kedd

Gödipapa

Kedves Péterke!

Múltkori felkérésedről,  -hogy írjak pár sort a régenvolt gyermekkoromról és a megélt-átélt  falusi életforma érdekességeiről -  nem feledkeztem meg, csak mostmár az öregkor nehézségeivel bajlódok, és valahogy jobban megy rajtam az idő, mint ifjabbkoromban...

Szóval nemsokára összehozok valamit, addig is üdv, és dolgozzatok jókat!

 

                                        Pistabácsi

 

2011. július 13., szerda

Fidel István

Kedves Gyerekeim!

Nagyon sajnálom, hogy ennyi ambíció, amennyi bennetek van, évekig kallódik, mert ha jól emlékszem, nektek már volt egy nagyon bíztató kezdeményezésetek, ami még akkor is bíztató volt, ha nem is a közvetlen életkörnyezetetekről szólt, hiszen mi öregebbek bátran gondolhattuk, hogy ha egy távolabbi helyen kipróbáljátok magatokat, a siker talán ráébreszt, hogy itt a közvetlen közelben is lenne dolgotok!

Kár, hogy ilyen sokára kezdtétek el, de most legalább húzzatok bele, és próbáljátok kipótolni a hiányzó éveket, mert van ám boncolgatni való téma bőven a szűkebb milliőben is!!

Drukkolok, hogy emlegetésre méltóvá növekedjen a honlapotok!!

üdvözlettel:   gödipapa (Fidel István)

2011. május 19., csütörtök

Soltész István

Gratulálok az oldalhoz! Kitartást a működtetéshez!

 

Üdv: S.I.

2011. május 18., szerda

Pintér Tamás
http://www.karpatmedence.net

Új menüponttal bővült weblapunk, várjuk bejegyzéseiket!

2011. április 27., szerda

Név *
e-mail
Honlap
Bejegyzés *
Kép ellenőrzés * Captcha képKép újratöltése
   
 

 

Megjelenített bejegyzések száma 
Powered by Phoca Guestbook