Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Tárgyi néprajz Település, építkezés

Mire tanít bennünket a régi települések alakja?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

 

Mire tanít bennünket a  régi települések alakja?

Aki az elmúlt korok életét kutatja, sokféle forrás között válogathat. Az írott emlékeken kívül rendelkezésre állnak a régészek által napvilágra hozott épületek, eszközök, emberi és állati csontok éppen úgy, mint a régi képes ábrázolások, vagy a nyelvek, amelyeknek elemeiből a más nyelvekkel-népekkel való kapcsolatra, olykor az évszázadokkal ezelőtt élt ember munkájára és a többi emberhez fűződő viszonyára lehet következtetni. Ilyen történelmi forrás az egykori településeknek sokszor napjainkig megmaradt alakja is.

Régi tapasztalat, hogy a mai házak, házsorok helyén sok esetben már korábban is voltak lakóhelyek. Vagyis az utcaalakzatok, a városrészek vagy a falak formái általában sokkal hosszabb életűek az épületeknél. A lakóépületet, a templomot romba döntheti a háború, elhamvaszthatja a tűzvész, vagy lebontathatja a gazdája, az új többnyire ugyanazon a helyen épül fel. A budai várnegyed épületei közül alig néhánynak a fala való a török hódoltság előtti időből, a házaknak alapjai mégis számtalan esetben azonosak a 400–500 évvel ezelőttiekkel, és a járókelő ma is ugyanazon az útvonalon halad, ahol Buda polgára a török uralom előtt. Falusi vályogépületeink nehezen érnek meg egy-két évszázadot, s mégis, ha valaki a mai faluk alaprajzát összehasonlítja a legrégebbi részletes térképeken ábrázolt formájukkal vagy az egykori oklevelek határleírásával, azt látja, hogy nem egy utcának a helye és „futási” iránya mit sem változott. A nemrég Túrkeve közelében végzett ásatások is azt igazolták, hogy egyik-másik falusi telken két, három vagy több ház is épült, egymás nyomában, a ház elpusztulása tehát nem mozdította ki véglegesen a helyéről annak gazdáját vagy örököseit.

Módosítás dátuma: 2023. november 07. kedd, 10:30 Bővebben...
 

A Révész István Helytörténeti Gyűjtemény Dunakeszin

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A Révész István Helytörténeti Gyűjtemény Dunakeszin

 „Dunakeszi Budapest északi szomszédvárosa. Egyik része, Alag 1910-ben lett önálló község, majd 1950 után a település összevontan újra Dunakeszi néven éli életét. Lakossága területi megosztásban, különböző társadalmi rétegeket képviselve, más és más szokásrendszerben élt. A település ősi részén mezőgazdasággal, az alagi részen a XIX. század végétől versenylovak trenírozásával, versenyeztetéssel foglalkoztak, a Gyártelepen (Műhelytelepen) 1926-tól a MÁV Főműhelyben jelentős számú ipari munkás dolgozott. Az 1950-es évektől a kép erősen megváltozott. A földtulajdon elvesztése a gazdáktól életmódváltoztatást követelt. A település iparosodása, illetve az épülő lakótelepek egyre több embert vonzottak az ország minden részéről.” [1]

Módosítás dátuma: 2021. július 22. csütörtök, 18:58 Bővebben...
 

Barlanglakók a Balaton partján

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Barlanglakók a Balaton partján

A Balatonnak csaknem félszázadon át nevezetessége volt az öreg Simon István, ismerte őt csaknem mindenki, aki a Balaton partjait járogatta; ott lakott az aligai völgy torkolatánál egy lik-ban (a barlang balatoni neve) s talán ez volt az összes nevezetessége; ezért nevezték el barlanglakónak, ezért keresték fel, bámulták meg, írtak róla hírlapokban. Az aligai partok a balatonfőkajári határban vannak és Simon István maga is egyik törzsökös kajári család tagja volt.

Magam is többször felkerestem az öreget barlanglakásában, jól esett neki, hogy engem is bámulói és ünneplői közé számíthatott, s ilyenkor el-elmondogatta történetét; ezt az 1848. évvel kezdette, amikor ő már legényember volt; a szabadságharczban való részesedését, ahányszor találkoztam vele, annyiféleképpen adta elő; annyi bizonyos, hogy mikor az öreg 1849 őszén a partba jött lakni, tanácsos volt neki egy időre az emberek elől visszahúzódnia. Itt lik-at ásott magának a pontusi korú homokos agyag partba, jó magasan, mintegy húsz méterre a Balaton tükre felett, hogy messzire ellásson, s mert rajongott a halászatért s abban az uraság jóvoltából senki sem korlátozta, ott is maradt állandóan 4-7 éven keresztül. Felesége gyermekeivel együtt a faluban élt, hozzájuk ő maga ritkán látogatott be, úgy nevelte őket, hogy azok jártak ki ő hozzá.

Mikor utoljára jártam az öreg Simonnál, a partban két barlangja volt, mindegyiknek külön deszkaajtója nyílt a gyepes térségre. Az egyik szoba volt, falai simára sározva s fehérre meszelve; benne ágy, láda, székek, sparhelt, a falakon tükör, óra s néhány vakablak a mindenféle viczik-vaczak számára. A másik helyiség konyha volt sütőkemenczével. Mindkét helyiség füstlyuka az ajtó felett nyílt s a kiszálló füst jó magasan kormosra festette a sziklát. Hát biz ez a barlanglakás nem valami biztonságos, a part le-leszakad, s az öreg Simonnak is ez már az ötödik lik-a. Tanyája négyszer omlott be s mindig újat kellett csinálnia.

Módosítás dátuma: 2021. április 21. szerda, 16:41 Bővebben...
 

Gabonásvermek Jászberényben

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Gabonásvermek Jászberényben

A jászberényi Főtér kő- és aszfaltburkolatán járókelők közül ke­vesen sejtik, hogy a kövezet alatt a város múltbeli történetének, népi éle­tének számos tárgyi hagyatéka rejtőzik, és kerül napvilágra még napja­inkban is.

Az elmúlt év nyarán a posta műszaki osztálya kábelfektetési munkálatokat végzett, amelynek során az utca vonalával párhuzamosan, a járda szélén, a házsortól mintegy 4 méternyire hosszú, mély árkot ástak. A jelenlegi kerámia üzlet (a régi Pannónia szálló) épülete előtt az árok­ban több helyen üreges beomlások keletkeztek. A jelenségről a munkála­tokat irányító postaalkalmazott azonnal értesítette a Jász Múzeumot. Rövid tájékozódás alapján megállapíthattam, hogy régi gabonás vermek

szájüregnyílásaira bukkantunk. A köralakú nyílás teljes kibontása után kötél és hosszú létra segítségével leereszkedtem a verem mélyére, és ott zseblámpa- és gyertyavilágítás mellett volt alkalmam a szükséges mé­réseket elvégeznem és megfigyeléseimet rögzítenem.

A viszonylag szűk, lefelé tölcsérszerűen keskenyedő üregnyíláson áthaladva, hirtelen kiszélesedő, homorú oldalú, köralaprajzú, tágas tér következik, amelynek alakja hatalmas méhkashoz hasonlít. Ez tehát a verem, amelynek vízszintes alsó talaját feltűnően száraz homok alkotja, oldalán pedig égetés, vagy füstölés nyomai találhatók. Itt ott üszkös, füstös, erősen oxidálódott növényi maradványok: szalmatörmelék és gabonaszemek is fellelhetők a verem belsejében. Az egyik veremről készített mérési adataimat vázlatos rajz szemlélteti: (Megközelítőleg ilyen méretű a többi verem is).

Módosítás dátuma: 2021. április 08. csütörtök, 06:41 Bővebben...
 

Telekformáink

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Telekformáink

Telek elnevezés alatt közfelfogás szerint a házhelyet, udvart értjük. Régebben tágabb körű volt ez a fogalom. A telek szó nemcsak a házhelyet s az udvart, hanem a házhoz tartozó külső ingatlanokat, a szántóföldet, legelőt, erdőt, stb. is jelentette; vagyis a tulajdonos egész ingatlan birtokát. A házhelyet és udvart a hozzá csatlakozó kerttel, belteleknek nevezték. Erről a beltelekről akarok egyetmást röviden elmondani.

A nyugat-európai településformák megítélésében jelentős, mondhatnánk döntő szerepe van az utaknak, utcáknak. Ezeknek formáját, irányát pedig a beltelkek, udvarok szabják meg, melyek minden esetben fel vannak kerítve. A kerítés teszi tehát az utcát utcává, enélkül az elhatároló válaszfal nélkül bizonytalan az udvar nagysága és az utca szélessége.

Már maga az a tény is, hogy sem az utcára, sem az udvarra nincs ősi magyar szavunk, azt a gondolatot kelti bennünk, hogy ezek magyar faluban nem ősi elemek, s kellett egy olyan korszaknak lenni, amikor udvarok és utcák nem voltak, vagyis csak házak és köztük út gyanánt szolgáló térségekből állott a falu. Ilyen falvak még a közelmúltban, emberemlékezetre is voltak, a régi belsőség-térképek az alföldi faluk, parasztvárosok nagy részét ilyennek tüntetik fel. Itt tehát előbb épültek a házak, s csak utólag, az újabb korban alakult ki az utca a telkek felkerítésével. Ezért nincs a magyar falu utcáinak olyan kor- és típus meghatározó értéke, mint a nyugat-európai falvaknak és egyrészt ezért nem lehet a magyar települési formákat nyugat-európai formákból levezetni, vagy azokkal azonosítani.

Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:31 Bővebben...
 


1. oldal / 5