Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Népballadáink szerepéről

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Népballadáink szerepéről

A Kőműves Kelemenné ballada helyszíne, Déva vára, 2007. Fotó: Benedek CsabaA népköltészet kutatása, a folklorisztika – az irodalomtudomány egyik segédtudományaként született meg, és így vizsgálódásaiban az irodalomtudomány szemléletét, módszerét és szakkifejezéseit vette át. E tanulmány Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa című összefoglaló könyvének eredményeire támaszkodva azt a kérdést teszi föl, hogy ki, mikor és miért – és melyik – balladát tudja és énekli el? E kérdéssel gyűjtőink eddig nem foglalkoztak elégségesen, ezért e tanulmány írója saját megfigyeléseiből és tapasztalataiból indul ki. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a ballada terminust is az irodalomtörténet alkotta meg, a magyar nép nem ismerte e műfaj külön megjelölését, s nem is különítette el. A balladákat egyesek saját sorsuk művészi, szimbolikus megfogalmazására használták föl és mint ilyenek a saját sorsról énekelt keservesek műfajához is sorolhatók, sohasem volt másoknak előadott produkció. A klasszikus tömörségű tragédiát tehát az énekmondó saját magának idézte föl, vele saját magának teremtett „katarzist”, de egyben e megfogalmazással ítélte el művészi erővel az emberi gyengeséget, bűnt, mely a tragédiát okozta, az énekmondó életét is megkeserítette. A Három árváról szóló éneket csak az árvák tudták, és ennek megfelelően mindenki azt a balladát ismerte és dúdolta el magának, mely róla szólt, melyhez köze volt. A magyar balladakincsben is szinte minden családot, emberi értéket és kapcsolatokat romboló bűnre, gyengeségre találunk megfelelő alkotást. Ezek az emberi hibák: a vagyon imádata és emberi értékek fölé helyezése (Kőmíves Kelemenné, Kincsét mentő és gyermekét elhagyó asszony stb.), ugyanezért erőltetett vagy tiltott szerelem és házasság, a hűség és hűtlenség kérdése ma is megvannak és emberi kapcsolatokat rombolnak, tesznek egy életre szerencsétlenné embereket, ezért a balladák ma is népszerűek és aktuálisak, amikor már ezeket csak könyvekből, gyűjteményekből olvashatjuk, ismerhetjük meg.

Az a jószeriben meghatározhatatlan műfaj, amit általában népballadának nevezünk, a legjobb példa arra, hogy az irodalomtudomány módszereivel a népköltészet lényeges kérdéseire nem tudunk választ adni. Ugyanakkor ez az a műfaj, mely Európa-szerte előbb vagy utóbb lenyűgözte a műköltőket és utánzására késztette azokat. Arany János szerint a maga nemében olyan tökéletes alkotás, melyet a műköltészet nem tud meghaladni, Kemény Zsigmond pedig a ballada hangjának szépségéért szívesen odaadná összes munkáját. A balladák kutatása, – a folklorisztika és irodalomtörténet határán – óriási irodalommal rendelkezik. A kutatás alapkérdései irodalomtörténetiek: a tartalom és forma eredete. 1976-ban jelent meg Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa сímű kétkötetes munkája, nem csak a magyar balladaanyag, hanem Európa balladaköltészetének is monumentális áttekintése.[1] Eredményei, megállapításai nélkülözhetetlenek már minden további lépés megtételéhez, akár elfogadja valaki eredményeit, akár nem. Legfontosabbak pedig ezek: Pontosan meghatározza e műfaj viszonyát a többihez, megtalálta kialakulásának idejét és helyét, megállapítja az egyes balladatípusok vándorlását, átvételének módját és megfogalmazza az egyes népek balladáinak sajátságait.

Módosítás dátuma: 2017. január 02. hétfő, 12:12 Bővebben...
 

Jászsági népdalok, balladás dalok, balladák, históriás énekek

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

JÁSZSÁGI NÉPDALOK, BALLADÁS DALOK, BALLADÁK, HISTÓRIÁS ÉNEKEK

Írásunkban népdalokat, balladás dalokat, balladákat és históriás énekeket mutatunk be közlési nehézségek miatt egyelőre dallam nélkül. Ezek nem köthetők jeles naphoz vagy valamely szokáshoz, alkalomhoz, a vallásos élet napi, évi menetéhez. Bárhol megjelenhetnek, ha ehhez megfelelőek a körülmények. Általában országosan ismert népdalok, balladák helyi variánsai, néhol a szöveg vagy a dallam apróbb elemei jelzik e tájhoz, e közösséghez való kötődését, némelyiknél településenként a Jászságon belül is vannak apróbb eltérések (pl. más dallamra éneklik, egy-egy közösségen belül újabb strófával toldják meg vagy hagynak el egy-két versszakot egy teljesebb változatból, s nem is mindig a romlás vagy kopás jele ez). Különbség mutatkozhat e kisebb térségben a tempóban is, de ez függhet az előadó vérmérsékletétől, egyéni ízlésétől is. Terjedelmi okok miatt ezeket nem tudjuk érzékeltetni. Kisebb a variációs lehetőség a nyomtatványokból (vásári énekesektől) megtanult hosszabb históriák esetében. Ilyeneket azonban csak mutatóban közlünk (Pápainé), mert terjedelmük nagy. Itt legfeljebb a feledés rövidít a szövegen, olykor előnyére is. A nagyszámú jászsági helyi nyomda, mely a búcsúbeli énekeket, imákat, házi ájtatosságokra készült közös énekeket, kis szertartásokat is kiadta, ezeket a véres gyilkosságokkal foglalkozó történeteket szinte ontotta, gyakran helyi vagy környékbeli eseteket is feldolgozva. A gyűjtések az 1950-es évek elejétől napjainkig folytak. Múzeumi adattárainkban, helytörténeti gyűjteményeinkben a közölteken túl számos mind a négy műfajba tartozó variánsok, s természetesen itt nem közölt anyagok (olykor dallam nélkül) szép számmal fellelhetők. A továbbiakban e nem közölt anyagra is utalunk.

A szerelmi dalok (A jászsági bíró udvarába, Akkor szép az erdő, mikor zöld, Fényszarusi híd alatt, Sej édesanyám) mindenikét nők énekelték, jelezve, hogy ők azonosulnak azzal a helyzettel (akár egyedül, akár közösségben: pl. a fonó kezdetén a legények megjelenése előtt), ami a dalban is megfogalmazódik: a leány szemszögéből, annak helyzetéből indul ki, az ő vágyai testesülnek meg benne, akár reményteljes, akár boldogtalan sorsot vetít előre. Különösen szép "A jászsági bíró udvarába" dal második verse, ahol a templom (torony), a holló, a gyász és a szerelmesek eltiltása egy-egy sor fő motívuma; hiszen a templom a beteljesülés, az esküvő színhelye, de itt a torony elérhetetlen magasságba kerül, csak a (fekete) gyászt szimbolizáló holló repül rá a szülők megnemértése miatt. Nagy fájdalom jut itt kifejezésre. Nem éri meg azt, amit a következő dal második strófája fejez ki a gyöngyvirág-gyöngykoszorú motívummal. Igaz itt is van egy kis "szomorúság" (Akkor száll a bánat a szívére), ám ez egészen más, illik a lakodalomban sírni, siratni a leányéletet, de a vadgalamb a zöldülő erdőben költ, előre vetítvén a családi életet, a teljes beteljesülést. A "Sej, édesanyám..." kezdetű dal az egyedül maradt, hervadó lány érzését tolmácsolja, azét, akinek kedvese más lányt visz az oltár elé. A magára maradt, anyjának panaszkodó leány helyzetét két igen szép költői sor fejezi ki zárásképp: "Mostoha lett hozzám még a világ is, / Sej, száraz ágról zöldre száll a madár is." Ezt nem kell magyarázni.

Módosítás dátuma: 2011. október 18. kedd, 18:04 Bővebben...