Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Népi megfigyeléseken alapuló időjóslás

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Népi megfigyeléseken alapuló időjóslás

Ma, akik a városban vagy a „város peremén" élünk, lakunk, este mindenképpen megnézzük a televíziót, kinyitjuk a rádiót, hogy tájékozódjunk a másnapi időjárásról: könnyen vagy melegen öltözzünk-e esőkabátot, esernyőt vigyünk-e, kendőt kössünk? S másnap reggel is egy csavarintás a rádió gombján elegendő, hogy még az ágyban megtudjuk: Szolnokon hány fok van, borús-e az égbolt, a nagy köd felszállt-e, kocsival vagy gyalogosan induljunk távolabbi munkahelyünkre? Sokan még az ablakon is csak utoljára néznek ki, mindezeket végighallgatván. S ha a meteorológiai hírek nem felelnek meg a várt vagy éppen az órában mért és észlelt fokoknak, akkor bizony szidjuk a tudományt, sarlatánságnak minősítjük. A hírközlőszervek leszoktattak arról, hogy akár egy kis fáradtságot is vegyünk, s megfigyeljük, hogy milyen időt milyen idő követ, melyik szél hoz esőt, stb. Pedig még jó ötven éve, s korábban még inkább mindezeknek az ismereteknek birtokában volt a természetközelben élő ember, mert rá volt szorulva arra, hogy megfigyelje az időt, az időjárás változásait, amelytől többnyire egész esztendei termése függött. Bizonyos jeles alkalmakkor, a közvetlen megfigyelésen túl úgynevezett „előrejelzésekre", jóslásokra is vállalkozott, jeles ünnepeken megkísérelte befolyásolni, de legalábbis megjósolni a várható egész évi időjárást, hogy aszerint rendezkedjék be, végezze munkáját, döntse el, hogy milyen növényt vessen, mire készüljön fel.

Legismertebb módja volt ennek az úgynevezett Luca-naptár, amelyet Szolnokon is ismertek, használtak elődeink. Luca naptól (december 13), karácsony böjtjéig, azaz karácsony estéig pontosan 12 nap telik el. A régi öregek kalendáriumokba /mindig a már ekkor megvett újba/ bejegyezték, hogy melyik nap milyen idő volt. A sorba következő napok egy-egy hónapot jelentettek, s úgy vélték, hogy annak a hónapnak uralkodó időjárása olyan lesz, amilyen a megfelelő számú nap volt. Ilyen bejegyzéseket olvashatunk: „3. nap: ködös, nedves idő" - ez azt jelentette, hogy a március még ködös, csapadékban gazdag télutói időt hoz. Ha pl. 6. és 7. nap, június és július a téli időszaknál enyhébb vagy egyenesen meleg volt („az évszakhoz képest" - mondanánk ma), akkor nagy forróságot vártak. Ugyancsak Lucakor készítették a hagymakalendáriumot, amely abból állott, hogy 12 félhéjra szedtek szét egy vöröshagymát, ezt a hónapoknak megfelelően sorba rakták, majd mindenikbe egy csipet sót tettek. Ezt így tartották estig, s amelyikben a só megvizesedett, a hagymahaj felnedvesedett, azt csapadékos hónapnak minősítették.

Módosítás dátuma: 2016. november 23. szerda, 06:49 Bővebben...
 

„VESZETT DARU”

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

„Veszett Daru”

Egy füzesgyarmati veszettállatorvos alakja a népi emlékezetben

Id Daru Sándor 1930-as évekFüzesgyarmat Békés megye északi részén található. Az egykori két, egymás­sal összeköttetésben álló mocsárterületet - a Kis- és a Nagysárrétet - elválasztó erekkel, fokokkal és időszakos vízfolyásokkal szabdalt szárazulatra települt. Az el­ső írott forrás, ami lakott helyként említi, a váradi regestrum.[1] A falu lakossága többször, a török időkben és a Rákóczi-szabadságharc alatt is jelentősen lecsökkent, 1711 után népessége folyamatos gyarapodásnak indult.[2] Az egykori Sárrét települése­it, köztük Füzesgyarmatot is nagyfokú földrajzi-ökológiai determinizmus jellemez­te. Az 1854-ben megkezdett vízrendezési munkák a XIX. század végére teljesen megváltoztatták a táj korábbi arculatát, s ez fellazította a népi életforma teljességére kiható földrajzi-vízrajzi meghatározottságot.[3] A térség folyószabályozások előtti gazdálkodását erőteljesen jellemezte az ősfoglalkozások: a pásztorkodás, vadászat, halászat, pákászat viszonylag nagy aránya.[4]

A település első részletes leírását Gacsári István református prédikátor kró­nikája adja. A lakosság összetételét így jellemzi: „... Vallásokra nézve általán fogva Reformátusok, vagy Helvétziai vallást követők... csak kevesen vágynak nemesek, mind öszve is, mint egy 4, vagy 5 família... állapotokra, vagy életek módjára néz­ve, többnyire földmívelők, kik szántás, vetés, marha, s juh tartás, szőllő mívelés, és nádvágás által keresik élelmüket.”[5] Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában ezt olvashatjuk: „Lakosai igen vagyonosok, sok magyar juhot s birkát, sertést, s hí­res szépségű szarvasmarhát tenyésztenek...”[6]

Módosítás dátuma: 2014. október 23. csütörtök, 15:10 Bővebben...
 

A NAGYEREJŰ KIS EMBER ÉS A KAPTÁS LÚ

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A NAGYEREJŰ KIS EMBER ÉS A KAPTÁS LÚ

1972. július 22-én hagyott itt bennünket a magyar néprajz kutatóinak egyik legkiemelkedőbb egyénisége Diószegi Vilmos. Nála szerényebb, segíteni kész, másokat tisztelőbb és tisztább embert nem igen tudnék mondani. Hatalmas befejezetlen munkájának értelmezése – ha Regulyra gondolok -, még egy évszázadig munkát ad elhivatott szakmabelieknek. Egyszerű hétköznapjainak minden perce a tudományé volt. Úgy ismertem, hogy beszélgetés közben hirtelen előkap egy tenyérnyi noteszt, s jegyzi bele az éppen hallott adatokat, kérdez, minden részletnek utána megy. Egyik utolsó alkalommal Hatvanban beszélgetett velem, ahol a Bakó Ferenc által szervezett Palóc Kutatás résztvevőiként voltunk együtt. Arról kérdezgetett, hogy hová való vagyok, s gyermekkoromban hallottam-e történeteket természetfeletti erejű emberekről, különleges állatokról, hogyan emlékezem ezekre. S már elő is került a kis jegyzetfüzet, mert kedvére való volt, amibe belekezdtem. Ekkor láttam, hogy mennyire ad a hitelességre, a szavak használatára, milyen rafináltan szűri ki azt, amit utólag belekeverhettem. Akkor nem mondott róla semmit, később meg már nem kerülhetett rá sor. Nem tudom, hogy előkerül-e ez a pár adalék valaha is, én biztosan tudom, hogy feleletet nem kapok rá, de ha már az oszétekkel kapcsolatos kutatásaim során Diószegi művei is kezem ügyébe estek, leírom a hatvani beszélgetésünket, szeretettel emlékezve rája is. Közlöm a körítést is, azaz az egykori körülményeket, amiket az ő keresztkérdései támasztottak fel bennem a hitelesítés célzatával.

Módosítás dátuma: 2012. június 08. péntek, 10:44 Bővebben...
 

Asztaltáncoltatás Bihardiószegen

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Asztaltáncoltatás Bihardiószegen

A vidéki paraszttársadalom színes hiedelemvilága több száz éves múltra tekint vissza. A népi hiedelmek és különösképpen a babonák nem köthetőek egyetlen adott vidékhez, tájegységhez sem. Földrajzilag az egész Kárpát-medencei magyarság életéhez tartoznak. Egyetlen olyan terület sincs, ahol ne hallottak volna boszorkányról, lidércről, ártó-rontó, vagy jótevő szellemlényekről. Természetesen ezek színes palettáján a hiedelem megannyi változatát, eltérő formáit vehetjük számításba, így az Érmelléken létező babonás nézetek legtöbbje általánosan elterjedt a szomszédos tájegységeken is.
A néphiedelem egyik nagy típusát képezik a misztikus cselekedetek, melyek befogadására  idősek és fiatalok egyaránt hajlamosak napjainkban is.
Az asztaltáncoltatás már-már átmenetet képez a miszticizmus és spiritizmus határán, természetesen nem tipikusan diószegi jelenség. A spiritizmus alapja úgy tartja, hogy az emberi lélek halhatatlan, így a test biológiai halála után a kóborló lélek összeköttetésbe léphet az élők világával. Az élők és holtak társadalma közötti kapcsolatteremtésre csak ún. médiumok képesek, akik speciális képességeikkel „meghívják” a holtak lelkét az élők közösségébe.

Bővebben...
 

A jászeső

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A jászeső

Egy természeti jelenség megörökítése Pólya Iván festményén

Ágyam fölött két olajfestmény függ. Egyik Szlányi Lajos alkotása és a szolnoki Tabánt örökíti meg, a másik Pólya Iván műve egy fák közül kivillanó tanyát mutat tornyosuló felhők alatt, a rásütő naptól erősen megvilágítva.[1] Kvalitásos képek. Értéküket számunkra külön is emeli, hogy apósom örömmel adott nászajándéka, s mert sok emléket idézett fel benne, kissé fájó szívvel vált meg tőlük. Ha hozzánk jött, el-elmerült nézésükben, s szívesen beszélt róluk, hisz fiatal korát idézték. Egyszer – jókedvű anekdotázó ember lévén – a képre tekintve érdekes történetet mondott arról, hogy járt ezen a szászberki uradalmi tanyán az uradalom gazdatisztjével, aki jó barátja volt. Elmesélte, mint hallgatták ki titkon a hodályban dohányfüzérek mögé bújva a dohánysimító kukások beszélgetését, akik érdekes történeteket és őszinte véleményt mondtak a gazdatisztről és a fiatal Kohner báróról, aki ennek az uradalmi tanyának birtokosa volt. Ekkor tudtam meg, hogy valójában mit is ábrázol a kép.Pólya Iván Jászeső képe

A kép középpontjában gyér fák közül kivillanó sárga falú épületek állnak, s a szászberki Kohner-major emeletes magtárát, egyéb épületeit és náddal fedett, fehérre meszelt végű hodályát örökítik meg. A tanya a kép egésze szempontjából nem fontos. Az épületek körvonala épp hogy sejthető, s a fák is erősen takarják. Nem a tanya megörökítése volt a festő célja, hanem egy különös hangulatú látvány; egy kezdődő vihar színorgiájának realisztikus megörökítése. A realisztikus jelzőt itt elsősorban nem a kép stílusára, hanem a természeti jelenség pontos megörökítésére vonatkoztatjuk. A színorgia pedig azt jelzi értelmezésünkben, hogy e természeti jelenséget a színek és fények különleges összeállása kíséri. A művészt ez a látvány, ez a tipikus impresszionista téma ragadta meg, s ennek mélyen rögzült emléke támad fel a festményben.

Módosítás dátuma: 2016. október 12. szerda, 07:00 Bővebben...
 


1. oldal / 2