2020. augusztus 14. péntek, 00:00
Réső Ensel Sándor
Heves megyei helynév magyarázatok
A vidéki lapok hasábjain, megkezdettem „A helynevek magyarázója” czímű gyűjteményemből adatokat közölni, megyék szerint felosztva. Az ezen megyére vonatkozó helynév-magyarázatokból is bátorkodom alább abc-rendbe sorozott mutatványokat adni, kérvén azokat, kik ily magyarázatok birtokában vannak, hogy azokat velem közölni szíveskedjenek.
Aranyos Helység, nevét némelyek sárgaszínű földjétől, mások Marsilius író után azon nevezetes körülménytől, hogy itt a régi időkben aranybányászat volt, származtatják.
Besenyő Helység. Ezen névről a tudósok füzeteket írtak össze és Jernei szerint az ily nevű helynevek, a Besenyő nevet viselő néptől (mely négy különböző időszakban jött e hazába) származnak. Ezek neveit Béla király névtelen jegyzője és Kézai Simon krónikás különbözőkép adják, úgy mint: Biceni, Bisseni, Picina stb. (lásd bővebben Ensel: Helynevekmagyarázója II. füzet, 215—225 l.)
Csehvár Szolnok és a tó között, nevezetes rom, mely Mátyás király idejében vár volt és az azt körülfogó tó vizétől Tószegi várnak is hivatott, de Uderszki, cseh rabló vezér, hatalmába ejtvén, róla a vár és környéke Csehvár nevet vett fel. A rege róla az, hogy Uderszki Kerecsend földesurát, Bercholdot, bosszúból megtámadván, Etelka nevű leányát elrabolta és más várába záratta, midőn Mátyás király, Pál név alatt, hozzá belopódzott és arra bírta, hogy sípjával jelt adjon, mire a vár kapuja leeresztetvén, a király emberei, Hédervári püspök vezetése alatt berontottak, az őrséget lefegyverzék, és nemcsak a cseh rablók kezei közt már veszélyben forgott királyt, de Etelkát is épségben szabadítják meg. Ezen regét közli a „Budapesti viszhang“ (1855. évi 20 és 21. számában.) A nép e helyet ma is Csehvárnak nevezi.
Bővebben...
2018. október 10. szerda, 00:00
Harmath Lujza
Sírfeliratok a Székelyföldön
Székely néprajzi gyűjteményemnek egyik legérdekesebb része a sírfeliratok. Ezek éppen mint a kapufeliratok, egészen jellemzik a székely nép felfogását és egyéniségét. Őseitől átöröklött eredetiség, a népköltészet hamisítatlan kincsesbányája, de főképp az az eredeti humor csillámlik fel bennök, mely annyira jellemzi a székely népéletet.
A székelyben sok a költői tehetség. Ha örül, ha búsul, dalban, versben szereti kifejezni szíve érzelmeit. S ha néha itt-ott döcögősek is a rímek, de van bennök sok érzés, igazság és hangulat, melyeknél fogva lelkünk rokonszenvét biztosítják a maguk részére.
Mint néprajzi gyűjtőnek gyakran van alkalmam érintkezni a székely nép versmondóival — ahogy a nép nevezi őket — és mindig örömömre szolgál tapasztalni, hogy mennyi verselő hajlam van e népben. Úgyszólva minden falunak meg van a maga házi verselője, aki kapu- és sírfeliratokat, lakodalmi és egyéb felköszöntőket gyárt a saját emberségéből. Amellett szorgalmas munkás, kasza-kapa nem hull ki a kezéből s a téli favágást sem végezteti mással.
Mikor megkérdeztem tőlük, hogyan csinálják ezt a sok szép verset, a székely megrázta a vállát s mintha a legegyszerűbb dologról lenne szó, egykedvűen felelte:
— Hát csak úgy, instálom, az eszünkből, nem kell azt találni, magától jön, csak úgy né.
Módosítás dátuma: 2018. október 10. szerda, 04:31
Bővebben...
|
2015. október 21. szerda, 10:47
Orbók Attila
Erdély tündérkertjének kertésze: Kriza János
Kriza János (1811-1875) unitárius püspök, költő és író, szülőföldjének Erdélynek és szülőnépének, a székelységnek szerelmese volt. A háromszéki Nagyajtán született. Zsenge gyermekségének nagy részét Torockón, a Székelykő árnyékában, az Aranyosvidék virágos lelkű népének körében töltötte, aztán a kolozsvári ősi Unitárius Kollégium diákja, majd theológus lett. A szegény papi család gyermekét fajtájának izzó szeretete, nagy tehetsége, páratlan szorgalma a legmagasabb polcra juttatta, amelyre unitárius egyházi ember emelkedhetik: a magyar unitáriusok püspöke lett, aki nemcsak Dávid Ferenc követőinek, hanem az erdélyi unitariuzmustól függetlenül kialakult külföldi unitárius egyházközségeknek is nemhivatalosan elismert lelki és szellemi vezére.
Kriza János nemcsak nagyszerű szónok, kiváló főpásztor és egyházi író volt, hanem a XIX. század egyik jelentékeny költője; népies lírájával és pompás epigrammáival meghódította a közönség széles rétegeit egy olyan korban, amikor Bajza és Garay búskomorrá lett a közöny miatt, Vörösmarty özvegyének és gyermekeinek eltartására pedig Deák Ferencnek közadakozást kellett rendeznie, s Arany János azt mondta, hogy a „csizmadia–inas sorsa jobb, mint a magyar költőé.”
Kriza nem akart költő lenni, de elismert költővé lett, mert olyan meleg szívvel, varázslatosan szép nyelven énekelte meg a Székelyföldet, népének erényeit, a szülői házat s „két haza” egyesülésének gondolatát, hogy a nép, amely a költészetben tanítómestere volt, ajkára vette dalait s az egész ország hamar megismerte szívhez szóló népies veresit. Ma is dúdolják felejthetetlen sorait:
„Erdővidék az én hazám,
Katonának szült az anyám,
Zöld erdő zúgásán,
Vadgalamb szólásán
Nevelt fel jó apám.”
Módosítás dátuma: 2015. október 22. csütörtök, 09:24
Bővebben...
2012. február 19. vasárnap, 10:39
Pálosy Éva
Nagyszombaton
„A konyha felől nagyon ismerős, de nagyon szokatlan illatot hozott a szél. Ott bent – tagadhatatlanul – sonkát főztek. Igazi húsvéti szag terjengett az udvaron. A kemencében kalács sült s szaga elvegyült a főlő sonka fűszeres illatával.
– Nagyszombat van! – gondolta Ágnes és megállt egy pillanatra. – Nagyszombat! Ilyen szag csak húsvét előtt van. – Egészen megilletődött ettől a megállapítástól, pedig már egy hete készülődtek Márival, hogy elmennek a feltámadásra. […] Ágnes bement a szobába. A sonka szaga ide is utána lopakodott, de nem bánta. Kinyitotta az ablakot és elnézte a kék eget, azután lassan öltözködni kezdett. Ma nem akart többet dolgozni, nagyszombat volt…
Délután négy óra körül elindultak Szentbék felé. Lassan, megfontoltan lépegettek, nem volt sietős a dolguk, hiszen a feltámadást nem lehet megkezdeni, míg haza nem hajtott a csordás, meg a kanász. Meg-megálltak a szomszédok földjénél, megnézték, megdícsérték, vagy ócsárolták, ahogy éppen megérdemelte. Alkonyodott már, amikor beértek a faluba. A házak fehérre meszelve, ünnepi díszben várták a húsvétot. A kiskertekben nyilott a lila jácint, meg a nárcisz s illatukba itt is sonka-, meg kalácsszag vegyült. A fiatal asszonyok, leányok feltürt szoknyával iparkodtak végleg kiszépíteni az utcát, ami nem volt egészen felesleges igyekezet tőlük, mert hiszen pár pillanattal előbb haladt el az utcán a tehéncsorda, meg a sertésfalka. A házacskák kéménye ég felé küldte füstjét, s a füst fekete szalagja beléolvadt az alkonyat nagy szürkeségébe.
Azután megindult a feltámadási körmenet. Ágnes ott ment a nép között és énekelte: – Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja, hála légyen az Istennek!
A lelke végtelen békességgel telt meg. – Alleluja, hála légyen az Istennek! –mondta az ajka, a szíve, minden sejtje, vérének minden cseppje. – Alleluja, alleluja…”
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:19
Bővebben...
|