Kik a kolozsvári hóstátiak?

Magát a Hóstát szót is különféleképpen értelmezték a Kolozsvár leírásával foglalkozó szerzők: volt, aki a német Hochstadt, volt, aki a Vorstadt szóból eredeztette, míg nyelvészeink tisztázták, hogy a „Hofstat” nagy területen használatos nyelvjárási szó. Olyan telket jelöl, amelyen lakóház és major (állattartó gazdaság) áll illetve állhat. A középkori Magyarország és Erdély több városában használták a szót ’külső városrész, külváros’ értelemben: kolozsvári és gyulafehérvári Hóstát, egri hóstya, kassai hóstát stb.

Lássuk tehát, hogy kiket is nevezhetünk kolozsvári hóstáiaknak?  Kolozsvár kelet, délkelet, északkelet és északnyugat felé eső külvárosainak mezőgazdálkodással és kertészettel foglalkozó azon lakosai a hóstátiak, akik legalább ünnepeken felvették a hagyományos „földész” viseletet.

Eredetük szerint Erdély és az Alföld különböző tájairól települtek ide az évszázadok folyamán. Egyrészt a város védelmet nyújtott nekik, másrészt így a kolozsvári piacok tőszomszédságába kerültek. A hagyomány szerint Bocskai István hajdúinak egy részét Kolozsvár külvárosába telepítette le, s e hadi telepes nép tekinthető a hóstátiak ősének.

A századfordulótól kezdve máig egyre csökkent a földész családok lélekszáma, melynek elsődleges oka egyre szűkülő életterük volt. A város északi és keleti irányban terjeszkedett, leginkább a vasútvonal mentén. Lassan kialakult Kolozsvár ipari övezete, amely mind az egykori termőföldekre települt. A belterületen lévő telkek is mind beépültek. Ezért kezdődött meg a hóstátiak lassú kiköltözése földjeik közelébe. Nem tervszerű áttelepülésről van tehát szó, hanem a körülmények diktálta lassú elszivárgástól.

Míg a kolozsvári piacokat a mai hóstátiak szinte kizárólag zöldséggel látják el, régebben számottevő volt a piacokra szállított búza és kukorica mennyisége is. Állattartásban leginkább szarvasmarhával foglalkoztak, Kolozsvár jelentős részét ők látták el tejjel. Még az 1950-es években is lehetett tejeskannát a fején egyensúlyozó hóstáti lányt látni a város utcáin.

Ma már elenyésző a hóstátiak száma, pedig egykor a kolozsvári „kétágú” templom és a hídelvei templom gyülekezetét jórészt ők adták, s olyan jelentős egyesületeik voltak, mint az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet és a Kalandos Társaság nevű temetkezési egyletek. A hóstátiak közül sokan a házsongárdi temetőben nyugszanak, érdemes megnézni sírköveiket, melyen mindig jelezték földész mivoltukat. (Egri László: Kik a hóstátiak? In: Művelődés évkönyv 1979. 67-74.)