Liptói tót babonák
Az Etnográfiában Istvánffy Gyula írja le ezeket az érdekes babonákat.
A boszorkányok, hogy semmiféle veszedelmet ne hozzanak a házra, Szent János napján seprűt szoktak égetni.
Tavasszal, mikor a juhokat először hajtják ki a havasi legelőre, a juhász a falu közepén meg szokta állítani, s szentelt vízzel megfecskendezi, nehogy a juhok tejét a boszorkányok elvigyék s ugyancsak akkor és ugyane célból a juhászok egy kis libát fognak s azt a falu végén rakott tűzben elégetik, hamvával a juhok hátát behintik.
A tót néphiedelem szerint a boszorkányt meg is lehet látni, nemcsak karácsony éjjelén a Luca napjától kezdve faragott széken, hanem akkor is, ha a tehenet először hajtják ki a legelőre csak menjen fel a család egyik tagja - akár férfi, akár nő - a padlásra, s ott tegyen a padláslyuk elé egy eke kereket az elé meg egy szitát s ezen keresztül a kerék tengely-lyukon át nézzen a tehénre. Ha boszorkányt lát a tehén hátán ülni vagy táncolni, akkor a jószág kevés és véres tejet fog adni.
A tehén megrontását általában a boszorkányok művének tartják, s megláthatni vélik olyképpen is, hogy a gazdaasszony vegyen a vásáron alku nélkül egy cserépfazekat. Azt vigye az istállóba s egy égő gyertyát rejtsen alája és elsőszülött gyermekét ölben tartva, a következő boszorkány kiolvasót mondja el mellette:
Ide varázshatalom
Ide mind, úgy akarom!
Régi szokás szerint teszek;
Keréknyomból sarat veszek,
Kovászt, kökény- s csipkevesszőt
Petrezselymet, vadfolyókát,
A mellé meg galagonyát,
S éj idején temetőben,
Sírból kiásott koponyát,
Aztán, hogyha jő az éjfél
Üstbe’ főzöm meg a tüzénél
Vén boszorkány mondókáját
Mondom el kerék agyán át:
Ha beteg is, ha holt is,
Jönnie kell akkor is:
Meg legyen, mit akarok,
Mert nélküle meghalok.
Üstbe minden varázslással
Főjjön össze mind egymással
Románca, románca
Elmegyünk a táncba!
S te keréknyom hívd ide,
Kökény-vessző gyújtsd ide,
Petrezselyem ide kergesd.
Galagonya, te siettesd,
Vad folyondár ne hagyd nyugton,
S csipke vessző ide verd,
Kovász ne adj neki helyt,
Ha beteg is, ha holt is
El kell jönni akkor is.
Meg legyen mit akarok,
Mert nélküle meghalok.
Aztán a fazék alul a kialudt gyertyát vegye ki s akkor a tehenet megrontó boszorkányt látni fogja.
A tehén, ha kevés és rossz tejet ád, végy elő egy régi rongyos kozuhot (báránybőrből készített ujjatlan bekecset) s öntsd rá a kifejt tejet éjjel 12 órakor aztán a lentebb közölt kiolvasót mondva, a kozuhot egy olyan csipkevesszővel verjed, a mely magányosan nőtt föl a csipkebokor tövéről, akkor tulajdonképpen a boszorkányt fogod elverni s többé sohasem jő a tehénhez.
Ha valakinek szép kövér marháját megirigyled, fekete rongyot rejts az istálló padlója (a hidlás) alá, akkor okvetlenül leromlik, azonban van olyan asszony, aki a tehén romlásának okát meg tudja mondani s ha a rongyot a hidlás alól kiveszik, a jószág ismét felszedi magát.
Ha idegen istállóban valaki szép marhát lát, köpködjön rá, nehogy a szemével megverje s lefogyjon. Ez annyira általános szokás, hogy még az utcán végig szaladó malac felé is köpködni szoktak, ha szépsége feltűnik, nehogy az akaratlan szemmel verés következtében leromoljon.
Forrás: Szatmári Friss Újság, 1902. október 1. évfolyam, 36. szám 2.
