2021. július 13. kedd, 00:00
Váth János
           
Vallásos néprajzi vonások a Balaton vidékén
A Balatont három vármegye öleli körül. Mindegyiket megyeárok határolja el a másiktól, mindegyiknek vannak különös néprajzi sajátságai, de nem lehet állítani, hogy a megyefa egyúttal tilalomfául állná útját bizonyos vonatkozásoknak. Úgy összevegyülnek és átnyúlnak egymásba, akár a bakonyi hegynyúlványok Zalába és ahogy Mezőföld síkja hidat ver somogyi folytatásához a Sión át. Ha mégis vallomást kell tennünk, meghitelhetünk rá, hogy néprajzilag leggazdagabb a Somogy és belső Zala katolikus népe. A katolikus lelkület bizonyos önmegtartóztatás mellett is vidám és sok lelki kivirágzásra lendít. Környezetükre, szokásaikra, szólásaikra ráüti bélyegét. Templomaikból lelkükön hozzák a szenteltvíz harmatát, a tömjén illatát és szép szerető lelkük külsőben is hitet vall a katolicitásról. Rajt ez a bélyeg már a házon. A homlokzatán mondja az I H S jegy, hogy a gazda katolikus. A D-jel is előfordul. Ritkán fülke van a kontyos oromzaton; s a Szent Szűz, vagy szent Flórián, ritkábban Nepomuki szobra áll benne, bár ezek már városi vonások. A vakolatos homlokzatra naiv kőművesek átmásolták a deszka csúcsfalának díszeit: keresztet tűztek a napkorongba, s jobbról, balról félholdat, csillagot sikerítettek. Az építtető gazda kezdőbetűit is felmintázták. Ma pedig a cementből, palából, vagy eternitből formálnak váltakozóan a fedélre színes lapok elhelyezésével kereszteket. Előfordul, hogy kőfeszület, vagy fakereszt tárja szét az illető telkéről karjait az arra haladók elé. Hatalmas törzsekből faragott fakereszteken gyerekemlékeink csodája maradt ránk: az apró csengők csilingelése; a hold, nap, csillagok és egyéb szimbolikus jelvények bádogból metszett sokasága. Protestáns házon sok „parasztot” hagyott a mesterember. Legfeljebb a gazda nevének kezdőbetűje zárja az építtetés évszámát. Bent a házban az öregbiblia bőrkötésben és fatáblában a sublóton. S kopasz falak régebben, ma vásári csecsebecse rajta.
Katolikus házban: az ajtónál szenteltvíztartó, az akasztójánál pár szál szentelt barka, vagy úrnapi virág; körül a falon szentképek, alattuk szentelt gyertyák. Viráglétrára rákerül koronának a kereszt. Faragcsáló pásztorok üvegbe is kirakják a keresztmotívumot. A Szűz képe előtt meggyújtják az olajmécsest szombatokon és ünnepei előtt.
Bővebben...
2021. június 08. kedd, 00:00
Bálint Sándor
Népünk júniusi védőszentjei
Június hónapjának több híres védőszentje van, akiknek tisztelete különösen belegyökerezett népünk vallásos lelkivilágába.
Szent Antal (június 13.) tisztelete hazánkban a barokk időkben bontakozik ki igazán és két forrásból táplálkozik. Egyfelől a katolikus délszlávok – talán Padova viszonylagos közelsége miatt is – már ősidőktől fogva nagy tiszteletben részesítették. Amikor pedig Buda felszabadulása után hazánkba vándoroltak, a kultuszt magukkal hozták és a Délvidéken meghonosították. Természetes, hogy főleg a franciskánus kolostorok váltak ki Szent Antal tiszteletének terjesztésével. A bácsi Szent Antal-kápolnát állítólag egy török emeltette hálából, hogy egy barát a Szent nevében meggyógyította fia szemét. A szabadkai bunyevácoknak egyik legnagyobb ünnepe Szent Antal napja, amikor is a barátok udvarára mindenféle állatokat hajtanak ajándékba. Ezeknek egy része a kolostoré, más része pedig a szegényeknek jut.
A hazai Szent Antal-kultusz azonban gazdag ösztönzéseket merített a Habsburg-barokkból is. Marco d’ Aviano kapucinus szerzetes, aki olyan érdemeket szerzett hazánknak a török uralom alól való felszabadításában, különös tisztelője volt Padova szentjének. Hatására maga Lipót is hűséges hívévé válik Szent Antalnak, a győzelmeket is Mária és Szent József mellett az ő égi közbenjárásának tulajdonítja. A dinasztia jámbor példájára aztán az egész birodalomban, így hazánkban is nagy lendületet vesz a Szent tisztelete.
Módosítás dátuma: 2022. február 07. hétfő, 18:53
Bővebben...
|
2020. szeptember 08. kedd, 00:00
Kürtössy Péter
Térden állva köszöntünk, doroszlói szép Szűz Mária!
A doroszlói Kisasszony-napi búcsú 2019-ben
Amikor Szűz Mária a környéken megjelent, lábával megérintette a földet, azon a helyen forrás fakadt és csodatévő, gyógyító víz buggyant elő. Így eredezteti a nép hite a doroszlói Szentkutat, melyhez mai napig ezrek vándorolnak el a lelki és testi gyógyulás reményében Kisboldogasszony napján. Ma ez Délvidék legnagyobb búcsújáró helye.
Doroszló Árpád-kori település, plébániáját 1313-ban említik a források. A török idők pusztításai nyomán elnéptelenedett, 1752-ben telepítették újra. 27 vármegyéből érkeztek ekkor ide a lakosok, a legtöbben Tolna megyéből, a falu tájnyelvére ezért a dunántúli dialektus a jellemző. Bár az idők folyamán változott a nemzetiségi arány, még mindig a magyarok adják a település lakóinak többségét.
A falutól délre eső Szentkút azonos azzal a hellyel, amit a középkorban Bajkút néven említenek a források, először 1382-ben, mikor Lajos király a községet az óbudai klarissza apácáknak adományozta. A település és a kút neve jelzi, hogy hely már ebben a korban is gyógyító erejű forrásnak számított, amelyet valószínűleg sokan felkerestek. Bár a török időkben a település elnéptelenedett, a szent kutat a környékbeliek továbbra is látogatták, a lelki gondozást bosnyák ferencesek látták el.
Módosítás dátuma: 2020. szeptember 08. kedd, 14:39
Bővebben...
2020. április 13. hétfő, 00:00
Domokos Pál Péter
Húsvéti határkerülés a Székelyföldön
A feltámadási körmenet után a plébános kihirdeti a szokásos határkerülést. Híveit mennél tömegesebb megjelenésre buzdítja és a résztvevőket fegyelmezett magatartásra inti. Húsvét napján, rossz idő esetén fehérvasárnapon, valamennyi székelyföldi katolikus község határkerülésre induló népe reggel korán csendes szentmisét hallgat és közös áldozáson vesz részt. Egy óra múlva gyülekezés, amit harangszó jelez. Nők, idősebb férfiak és gyerekek templomi lobogókkal, zászlókkal a gyalogosok csoportjába gyűlnek, legények, férfiak gondozott, fényes szőrű lovak hátán a megyebíró oldalán állanak lovassorba zászlókat lobogtatva, háromágú keresztet emelve. Indulás előtti a megyebíró hangja csendül: Atyám fiai! Őseink hagyták reánk ezt a szép régi szokást szent örökségképpen, összegyűltünk mi is egy akarttal, hogy kimenjünk határainkba és míves napjaink helyén hálát adjunk a fennvaló Istennek, aki adta a húsvéti szent időt alkalmul magunk megjobbítására, lelkünk üdvösségére, bűneink bocsánatára. Ezért neki szívből hálát kell adnunk. De még más szükségből is megyünk. Kegyes nagy irgalmából megadta érnünk az új tavaszt. Eddig hóval fedett határainkban kezdődik az új, zöld élet és legszentebb akaratából kihajt verítékkel munkált földeinken a nekünk és barmainknak szükséges eleség. Meg akarjuk ezt köszönni mennybéli Atyáknak most megtisztult lélekkel, és imádkozni fogunk a zöld mezőkön végig hogy gyarlóságaink, nagy bűneink miatt ne büntessen, további segítségét tőlünk ne vonja el, hanem terményeinket gyarapítsa, őrizze, és életünk enyhítésére jóságosan adja meg. Szent énekszóval, szent imádsággal, őseink buzgóságával a határkerülésre indulás pillanataiban kiáltsátok velem:
Uram Jézus! Mária! Hála légyen!
Uram Jézus! Mária! Hála légyen!
Uram Jézus! Mária! Hála légyen!
Egyszerre indul mind a két csoport: a lovasok élén a határpásztor halad, majd kis távolságra az első sorban három lovas: középen a megyebíró, az egyházközség világi vezetője, jobbján a feltámadt Krisztus szobrát, baljában a gyeplőt tartva, tőle jobbra és balra két legény lovagol, kik egyik kezükkel a csizmaszárba dugott lobogó nyelét, másik kezükkel a gyeplőt tartják. Hármas lovas csoport követi őket, kik lovaikat egyenlő szárú háromszög formájára állítottan háromtagú keresztet emelnek. A hét vezetőt az út két szélén párokban haladó lovas csapat követi. A lovas határkerülőket a határt jól ismerő határpásztor a mezők friss zöldjének tengerén át a határ távoli pontjára, a határ egy dombjára vezeti, mely egyben négy szomszéd község határát is jelöli. A csapat minden kereszt előtt meghajtja lobogóit, és hallatja hármas kiáltását. Útjuk alatt végig éneklik a „Feltámadt Krisztus ez napon! Alleluja, hálá légyen az Istennek” – kezdetű éneket, majd a dicsőséges olvasót imádkozzák hangosan, közösen, a „Régi litániát” éneklik, vagy a másik népéneket:
Módosítás dátuma: 2020. április 13. hétfő, 13:40
Bővebben...
|
