Ajándék elvétel, szabadság letétel!
Ez a közmondás nyilván azoknak ad figyelmeztetést, akikre az igazság őrzése, a közérdek szolgálata van bízva. Vegyük például számba a bíróságot. Nem is a legfelsőbb bíróságot, csak a községi, egyszerű falusi bíróságot. Azt szokták ugyanis mondani, ha bíróvá lettél: le a komasággal!. A fentebb írt közmondás meg arra tanít, hogy — kerüld az ajándék elvételét is, mert oda leszen szabadságod. Azaz, ha egyszer valakitől ajándékot vettél el, akkor téged bizony azzal az ajándékkal megkötöttek. Nem vagy, nem leszesz szabad! Nem tehetsz úgy, mint az igazság kívánja. Nem ítélhetsz akképp, amint lelkiismereted súgja. Amint előtted letették az ajándékot, te azt elfogadtad: ezzel együtt letetted szabadságodat is. Részrehajló leszesz, az igazság mérlegében nagyot nyom az az ajándék, az ajándékozó számára, ügyének, bajának elintézésére.
Szabad ember tehát csak a tisztakezű ember lehet, aki nem veszi el az ajándékot, nem nyúl utána.
De nemcsak az egyszerű falusi bíróságnál van ez így. Így vagyon ez fent és lent mindenütt, ahol az igazságot szolgálják, osztogatják. Mihelyest ajándék vegyül a dologba, ott már a szabadság körül a gyanú árnyéka borong, ha még egyszer olyan igazságosnak is akar valaki lenni. Nagyon vigyázni kell tehát minden elöljárónak, mondjuk egyszerűen a közt (községet) szolgáló embernek arra, hogy mit teszen, mikor az ajándékot elfogadja.
Hiába való beszéd az olyan :
— Engem ugyan el nem térít senki az igazságtól !
Mert az igazságnak nagyon kényes természete vagyon. Olyan az, mint a tiszta, átlátszó tükör, melyen egy lehelet is nyomot hagyhat. Sok, nagyon sok eset mutatja, hirdeti az életben, hogy egy csekélyke kis ajándék becsületét vitte a piacra a közt szolgáló embernek.
Jó leszen tehát a bölcs példabeszédre mindig hallgatni:
— Ajándék elvétel, szabadság letétel!
Forrás: Téli Esték 1912. XV. évfolyam, 8-9. szám. 7.
https://library.hungaricana.
