Falucsúfolók a Jászkunságban és környékén
A falucsúfolók eredete mélyen az emberi lélekben gyökerezik. Az ember számára a megszokott környezete, az elődei által belenevelt szokásrend a természetes, minden, ami ettől eltér, ami más, az érthetetlen, furcsa. A különböző népek, népcsoportok már kezdettől fogva felfigyeltek a szomszédos népek eltérő szokásaira, antropológiai sajátosságaira, s ezeket, mivel számukra furcsának, idegennek, sőt humorosnak tűntek, számon tartották és legtöbbször kinevették.
Az " E fajta népi humor hátterében a néprajzkutatók által etnocentrikus szemléletmódnak nevezett jelenség áll, mely azt jelenti, hogy az ember legelőször mindent saját magához mér, saját közösségéhez hasonlít... A humor egyik legrégibb és legnépszerűbb 'műfaja', a különböző népekről, népcsoportokról, kisebb-nagyobb régiók, s egyes települések lakóiról alkotott etnikus sztereotípiák..." - írja Bereznai Zsuzsanna. Az állandósult szókapcsolatoktól a szólásokon, szóláshasonlatokon keresztül a verses falusorolókig, a rátótiádának nevezett falucsúfoló mesékig igen sokféle, szinte osztályozhatatlan formai gazdagságát tartja számon e műfajnak a szakirodalom.
Tanulmányunkban a Jászkunság és környékének falucsúfolóit mutatjuk be a Kiskunság kivételével, ugyanakkor figyelembe véve Jász-Nagykun-Szolnok megye többi tájegységét, a Tiszazugot, Szolnok környékét és a tőle északra eső Tisza menti aprófalvakat Tiszafüreddel bezárólag. A megyehatárral szomszédos területekről is vannak példáink (Pl. Békés, Hajdú.Bihar, Heves, Pest megyékből). Célunk az volt, hogy megragadjuk a Jászság, a Nagykunság és a Tisza menti települések esetében az etnikus jellemzőket, azt, hogy hogyan vélekedtek egymásról, önmagukról a jászok, a kunok, s hogyan jelenik meg mindez a falucsúfolókban. Anyagunkat a népi humor szemszögéből nézve válogattuk.
