SZERSZÁMSIMOGATÓ

A minap a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap első oldalát egy jó kiállású kecske uralta, amint gyermekek veszik körül, hogy megsimogathassák. Íme, ez az a kecske anyó, aki a kéményből ráugrott a gidáit lenyelt mohó farkas hasára, hogy kiszabadítsa őket. Vagy a hazugságban megátalkodott kecskebak, aki gazdája keze közül félig megnyúzva futott világgá. Hallottunk már húsvétkor nyuszi simogatásról, őzikével, borjúval, tehénnel, lóval való ismerkedésről. Bizony ott tartunk már, hogy a baromfinak csak a darabolt és fagyasztott képe jelenik meg a kicsik szeme előtt, ha tyúkanyóról hallanak, lila tehén, műanyag tehénszobor ad hírt a négylábúakról, a madarat kalitkából, a halat akváriumból ismerik unokáink. A szobában, a ház körül a macska még szabadon járkálhat, ölünkbe ugrik, simogatható, de a kutyákba most szerelnek be elektromos poloskákat. A képernyőt a mutánsok uralják, szörnyalakok vagy karikatúra rajzfigurák. Legalább egy simogatás erejéig valóban nem árt tudni a legkisebbeknek, hogy élő állat is van, ami tejet, tojást, húst ad. Igaz, azt nem sejtik, hogy az ember zord fegyházi körülmények között, szigorúan kimért nagyságú, kiszámított légterű börtönben tartja őket, s az élelemgyár egy gépalkatrészeként kezeli azt (már majdnem azt írtam ŐKET!).

EGY RÉGI TANÍTÓI DÍJLEVÉLRŐL

Készül az iskolareform. A pedagógusok életpálya modellje. Viták dúlnak, félig megemésztett elképzeléseket rágnak máris agyon, köpködnek ki, pletykák és nem valós tények alapján hadakoznak. Pálya elhagyással fenyegetőznek azok a diákok, akiknek semmi hivatásérzékük nincs, akik túlterheltségüket különböző fesztiválok rángatózó tömeg buliján vezetik le, akik olyan érettségi teszteket töltenek ki, amit az én időmben egy hatodikos gyerek is megoldott volna, ha segíti egy kicsit a szerencse. Pártok és nagyokosok esnek egymásnak és a félig főtt ételt egymásra kenve szerepelnek a képernyőn, feltehetően nem ingyen.

Szó van itt alacsony fizetésről, lakáshiányról, túlzott óraszámról, technikai lemaradásról, külföldhöz viszonyításról, szegregációról, osztálylétszámról, karrierről, s ki tudja még miről. De vidékre menetelről, tanítói, tanári elhivatottságról, a gyermekek szeretetéről nem hallunk egy szót sem a nagy nekikészülődésben. Legalább egy esetet, egy emberi szót, egy olyan megszólalót, aki megteremtett valamit maga körül, azért, hogy megemeljen egy közösséget, eljuttasson egy gyermeket magasabb szintre…! Nem. Ilyenekkel nem találkozunk.

Egy ferences szerzetes kálvinistaellenes bejegyzése Szent Ágoston védelmében

A szolnoki Damjanich János Múzeum könyvtárának legrégebbi könyvében (Szent Ágoston: Retractationes, 1506) található egy érdekes bejegyzés, melyet a XVIII. században egy ferences szerzetes írt felháborodva a körülbelül 200 évvel azelőtti "könyvrongálás" nyomán. Egy református olvasó összefirkálta, majd saját jegyzeteivel látta el az egyik bekezdést. A szerzetes a következőképpen kommentálta az esetet:

"Kutya Rút Calvinista Eretnek miért törölted el Szent Ágoston Doctor Szentekkel való ájtatos imádságát. Nem csuda mert Calvinista szentekkel nem akarván a Mennyei dicsőségbe lenni, azokhoz imádkozni nem szeret, holot nyilván vagyon: Pro hac orabit ad te omnis sanctus, in psalmis poenitentialibus. vide ibi. (Ezert fohászkodik hozzád az összes szent a bűnbánati zsoltárokban) 1747 ano"