Az ördögök itala

A Katolikus Élet című folyóirat 1931. november 20-ai (VIII. évfolyam 20. szám) számában a fenti címmel jelent meg egy népmesei elemekben bővelkedő írás a pálinka ártalmas hatásáról G. A. tollából. A helyesírási hibákat nem javítottuk, úgy közöljük a cikket, ahogy akkor kiadásra került.

Az ördögök fejedelme kihallgatást tartott. Egymásután jelentek meg meg előtte az emberek kísértéséről visszatért ördögök. Sorban elszámolták, hogy hány lelket sikerült szerezni a pokol számára. Utóljára egy sunyi, szúrósszemű fiatal ördög jelentkezett. Három évig voltam távol az ördögök országától - mondta az ördög - s a három év alatt olyan italt találtam fel és szerettettem meg az emberekkel, mely italt, aki issza, magát a bűnt issza, amely ital több embert fog szerezni a pokol számára, mint minden eddigi ördögi praktika.

AZ IGAZ MAGYARSÁG SIKERE

Ritkán esik meg velem, hogy jó érzéssel zárhatom a napomat. Most, egy nappal az után, hogy átléptem 72. életévem küszöbét, ez történt. Vendégünk volt feleségem egyik osztálytársa, akiről a beszélgetés közben kiderült, hogy nem szolnoki születésű, hanem felvidéki, kitelepített magyar, annak ellenére, hogy szlovákos neve van. Elmesélte, hogy egész családjuknak vándorbotot kellett fogni, s csak egy nagybátyja úszta meg valami módon, s maradhatott szülőfalujában. Őt látogatták, míg élt, de mert népes családja van, a leszármazottak is mindig hívják, szívesen látják őket, s igen nagy magyarok, akik emiatt sokat szenvednek. Magyarország felemelkedésében van minden bizalmuk. 

Miért, hogy ezeket megtudván, jó érzéssel zárhatom a napomat?

Olvassátok tovább!

Mózeske, mit csinálsz? A rák egye meg a lelked!

Kis faluban lakom. Hétköznap nem sokat vagyok otthon, messze dolgozom, így a család (feleség, gyerek) jórészt hétvégére marad. Az elvárások így fokozottak. Apa, családfő, férj- mindez kötelesség, aminek meg kell felelni. Két napra sűrű program.

Szombat hajnal - Laci ugrik frissen és lohol a boltba. Tej, kenyér, friss péksütemény, felvágott stb. Nem kis elszánás kell hozzá. Az utcánk sarkán kis garázsbolt. Van még ilyen a faluban három, aztán slussz. Kimerültek a lehetőségek. A miénk nem a legjobb, de legalább közel van. A tulajdonosok dölyfös emberek. Saját erejükből lett meg a bolt, a gazdagság forrása. Jobb embereknek tartják magukat. A boltban nem kiszolgálnak, uralkodnak. A hatalmas termetű asszony kérdez, tanácsot ad, kioktat, népnevel a pult mögül. Csak éppen a kiszolgálás megy lassan. A roma lakosság illedelmesen hallgat, semmi hőzöngés. A férjek a boltosné uránál dolgoznak vagy a szőlőben vagy a sírköves műhelyben. Az asszonyok pedig ebben a boltban költik el a kis pénzt, ami a férfiak munkájából hazakerül. A kör bezárult. A pénz visszaáramlik oda, ahonnan elindult.

EGRES KIS LAJOS FESZTIVÁL

Kora tavasz óta egyebet sem hallok és olvasok, mint azt, hogy hol tartanak az országban fesztiválokat. Milyen világ-, ország- , táj- vagy városhírre vergődött együttesek lépnek fel kitűnvén soha nem volt produkcióikkal vagy éppen a többszázados hagyományokat folytató jellegükkel. Elég egy nóta, amely valami módon egy község névvel került be a Népzenetárba, majd iskolai énekes könyvbe, már alapja lehet a rendezvénynek. Pl.  A SZÁNTÓI HÍRES UTCA adta a CIMBALOM FESZTIVÁL ötletét a polgármesternek. A csabai, gyulai kolbász jogosan szülte a kolbászfesztivál ötletét. Bár ilyenek hiánya sem probléma, ha nincs semmink, akkor kinevezünk egy ételt, egy italt helyinek, speciálisnak, felnagyítunk egy közönséges eseményt, felmagasztalunk egy különben átlagos személyt és már kész is. Itt van pld. a tápióbicskei rántott töltött káposzta, amely állítólag a híres ütközet emlékét őrzi (kár, hogy a helybeliek erre a hagyományra és furfangos készítési módra, s ilyen ételre egyáltalán nem emlékeznek).