Néprajzi kutatások a Tiszazugban
Európában a magyar néprajztudomány dicsekedhet azzal, hogy lexikont alkotott. Olyan kézikönyvet, amely a tudományos kutatások eredményeit a művelt nagyközönség és a szakma számára egyaránt hozzáférhetővé teszi. Az ötkötetes nagy munka, a szakma egyik büszkesége 1977-1982 között jelent meg. Főszerkesztője Ortutay Gyula akadémikus, az Akadémiai Néprajzi Kutatócsoport igazgatója, s a főszerkesztők a magyar néprajztudomány akkori jelesei: Bodrogi Tibor, Diószegi Vilmos, Fél Edit, Gunda Béla, Kósa László, Martin György, Ortutay Gyula, Pócs Éva, Rajeczky Benjámin, Tálasi István, Vincze István. Az ötödik kötet megjelenése előtt meghalt a főszerkesztő, Diószegi Vilmos és Vincze István, de helyükre méltó, általuk kinevelt munkatársak állhattak. Nem szerepel a főszerkesztők között Voigt Vilmos, akinek a lexikon megjelentetésében kulcsszerepe volt, s ő az, aki ma is számos kézikönyv, tankönyv megírását is kezdeményezi, a tisztázott, pontosan fogalmazott néprajzi terminológia kialakításán fáradozik. A főszerkesztők bevonták a magyar néprajz akkori mozgatható élvonalát: egyetemek, kutatóhelyek, múzeumok, egyéni kutatók egész sorát, s elkészülhetett a nagy mű, miközben ugyanekkor folytak a Magyar Néprajzi Atlasz és egy új magyarság néprajza mára már megjelent köteteinek munkálatai is, s közben sorra alakultak, illetve gyarapodtak a múzeumi és helytörténeti gyűjtemények, kiadványok, s nagy számban kerültek ki kutatásra alkalmas fiatalok az egyetemekről. A szakma nagy évtizedei voltak ezek az évek.
