Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Az egybetűs sms

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az egybetűs sms

A parajdi székely asszony fia Budapestre utazott, s mikor esedékes lett volna a hazatérés, küldött gyermekének egy sms-t:

-Fiam, elindultál-e?

Nemsokára érkezett a válasz:

-E (azaz el!)

Gyűjtés ideje, helye: Parajd, 2010. ősz

Adatközlő: Cseresnyés Attila, s édesanyja, Irénke

 

Anekdoták, igaztörténetek Jászárokszállásról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Anekdoták, igaztörténetek Jászárokszállásról

A tízmázsás kismalac

Tudták már azt Árokszálláson réges-régen, hogy disznót vágni akkor érdemes, amikor már jó hidegek vannak, amikor kifagy a hurka, amikor nem romlik el a hús. Nagy István Sándor is akkor vágott, csikorgó hidegben karácsony előtt. Még perkelték, amikor Rozi néni a cigányasszony illedelmesen beköszönt.

- Jó reggelt Sándorkám, megfagytok-e már, hallod-e?

- Isten hozta Rozi néni, de hát még korán jött, hallja-e?

- Jól van kedves, akkor majd várok egy kicsit!

- De baj van ám, hallja-e?

- Mi már no, Sándorkám?

- Hát az, hogy a disznó nem nőstény volt, hanem ártány, oszt nem nőtt malactartója.

- Ejnye már, hát hogy lehet az… Hát máskor mindig volt? De szíp jószág hallod-e?

Sándor bácsi széket hozott, oszt hellyel kínálta Rozi nénit.

-Üljön le, ne álljon itt, még elviszi az álmunkat!

Rozi néni szót fogadott, gondolta, hogy nem veszi el a Sándor bácsi kedvét, még egyszer nem ad neki a disznóból. Inkább hízelgett, dicsérte a disznót.

- De gyönyörű jószág, vajon hány kiló?

- Kiló?? Mázsa, Rozi néni!

- Hát lehet mázsa is, mert nagyon szíp!

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 02. péntek, 16:01 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 53

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

ESTI BESZÉLGETÉS A KÁSTUBAN

Egyetemi éveim idején (1958-1963) a debreceni KLTE Néprajzi Intézetében még kevés hallgató volt. Egy évfolyamon 4-5 főszakos néprajzos, ugyanennyi harmadik szakos, s néhány szimpatizáns látogatta a családias hangulatú órákat, főként a hétfő esti szemináriumokat. A törzsgárda úgymond bent lakott az intézetben, s csak este háromnegyed tízkor, mikor a portás csengetett, kezdtünk szedelőzködni. Néha hosszú vitákba keveredtünk, fiatalos hévvel bizonygatta ki-ki az igazát. Ebbe néha tanáraink is bekapcsolódtak. Gyakori téma volt a néprajz módszere, célja, a népi, paraszti kultúra jellege, a magas kultúrához való viszonya. Még egyszer mondom, hogy nem a nosztalgia, avagy a mellébeszélés miatt idéztem fel az egykori tanulóévek körülményeit és hangulatát. Nem eltéríteni, hanem éppen megerősíteni szeretném a kultúráról eddig elmondottakat és egy szemléletes, e közegből felidézett példa segítségével. Akkor, s azóta is így látom és ítélem meg a kultúrát.

Módosítás dátuma: 2011. augusztus 01. hétfő, 21:30 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 52

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A pizzasütés rögös útjain

Egy kellemes nyári napon 2009-ben egyik kollégámmal, Miklós Gyulával raktárpakolás után arra a következtetésre jutottunk, hogy valamilyen élelmiszert magunkhoz kell vennünk a poros nap után. Elugrottunk akkori lakásomba, ahol pörköltet rotyogtattam lábosban. Gyuszi barátom azonban a mai fiatalok hevességével inkább pizzát rendelt magának. Mire azonban a rendelt étel megérkezett, Gyula már nem éhezett, így egyetlen szelet becsapása után félrelökte a műétket. Másnap születésnapot tartottunk a mókatársakkal, aminek a végén hazaérkezve a hűtő felé vettem az irányt.

Módosítás dátuma: 2011. július 06. szerda, 13:17 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 51

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Keményfi Robi legénybúcsúja

Mielőtt Robi barátunk megnősült volna, legénybúcsút tartottunk neki, hogy utoljára még kitombolhassa magát szegény ember, mielőtt végleg a házasélet rögös útjára lép. Ahhoz, hogy a buli kiválóan sikerüljön, el kellett utazni Debrecenből, nehogy barátunk meglépjen a neki szervezett vigasságból. Ez már csak azért is alapvetően fontos volt, mert Robi semmilyen szinten nem ivott, s az alkoholt sem bírta igazán. Megtörtént olyan eset is vele, hogy disznótorba Zoli bácsival érkezett, s a néhány kocsmakitérő neki azt eredményezte, hogy a kocsiból már körömradírral húztuk be egy szobába, s hajnalban ugyanígy tettük be. Még a finom ételekkel sem találkozott, nemhogy emberekkel. Így hát a disznótorok szokásos helyszínére, Újirázra tettük Dénes Zoli Atyához a legénybúcsút. Hiába volt azonban az elővigyázat, a nemes gondolat s minden egyéb jó cselekedet, Robi barátunk a kezdés után 15 perccel már dülöngélt, s fél óra múlva már aludt is. Maradtunk mi, a búcsúztató cimborák, s hogy az étel, ital, zene ne vesszen kárba, belecsaptunk a mulatságba. A kiváló hangulatot mutatja, hogy reggel még mindig sokan mulattunk az utcán, Szabó Tanár úrral verbunkot is jártam. A mulatságról képek is készültek:

MEGNÉZEM

Módosítás dátuma: 2011. július 06. szerda, 13:16
 


4. oldal / 14